13

Sziasztok. Az előző résznél írtátok, hogy szívesen olvasnátok Liam szemszögéből egy részt mivel furcsaljátok , hogy nincs bűntudata. Nos sajnálom de ezt a kérdéseteket nem tudom teljesíteni ugyanis akkor lelőném a poént. Ez a történet tele van kérdésekkel amikire nincs még most válasz. Épp ez a lényege, hogy mindenkit összezavar :) Meg amúgy is ha ilyen szemszögöt akarnák írni akkor át kellene írnom az egész történetet mivel most fogom befejezni az utolsó részt :D remélem azért így is olvasni fogjátok...

Boldogságért szenvedni kell

Az egy dolog, hogy megcsalom a pasimat, de az már nem normális, hogy még csak lelkiismeret furdalásom sincs.

Idegesnek kéne lennem amiért még mindig Justinnal járok és a szemébe hazudok. De egyszerűen most annyira boldog vagyok, hogy nem érdekel mi lesz ha egyszer kiderül az igazság.

Szeretem Liamet és Ő is engem. Engem pedig más nem érdekel. Tudom, hogy nem helyes amit csinálunk, de csak a jelennek élünk.

Igaz csak titokban lehetünk együtt ami általában néhány másodpercig tart. Vagyis akkor csókolózunk és ölelkezünk amikor Danielle mosdóban van, vagy véletlenül elalszik filmnézés közben, vagy amikor tudom, hogy nem lesz otthon és titokban áthívom Liamet. Amikor ilyen alkalom adódik nem csinálunk mást csak szótlanul élvezzük egymás társaságát és nem engedjük el egymást. Lehet másnak ez semmiség, de nekünk muszáj ennyivel beérnünk ha nem akarunk botrányt.

Egyébként már beszéltünk arról, hogy én szakítok Justinnal Ő pedig Danival. Csak az a gond, hogy egyikünk sem tudja, hogyan kezdjünk bele. Így is- úgyis csalódás lesz a vége és ahogy ismerem a nővéremet rettentően megszívnám. Ha Justinnal szakítanák akkor pedig tönkre menne az eddigi barátságunk amit én nem szeretnék.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz, de az biztos életemben először tényleg boldog vagyok Liam mellett még ha titokban is kell tartanunk a kapcsolatunkat.

•••

- Tudod, hogy mostanában nagyon az agyamra mész? – kérdezte Dani az egyik délután mikor kénytelen voltam rendet rakni a lakásban egyedül.

Ugyanis Ő épp valamilyen divatmagazint lapozgatott és még csak meg sem fordult a fejében, hogy segítsen. Hát persze, van egy hülye aki mindent megcsinál.

Azonban erre a kérdésére felé fordultam és értetlenül bámultam rá.

- Egy kérdés: Neked én mikor nem mentem az agyadra? – húztam fel a szemöldökömet és egy kupacba raktam a DVD-ket amik szanaszét hevertek az asztalon.

Remek most megint hallgathatom, hogy mennyire utálja, hogy én vagyok a húga. Esküszöm én leszek a legboldogobb ha pár hónap múlva betöltöm a 18-at. Akkor legalább már nagykorú leszek és nyugodtan elmehetek innen és soha többet nem kell hallgatnom a süket dumáját. – De mivel én egy szófogadó lány vagyok, végig hallgatom, hogy miért megyek az agyadra. – fújtam ki a levegőt és elé álltam. Le akartam ülni mellé, de mikor ezt megcsináltam volna Ő felpattant és villogó tekintettel meredt rám.

- Már vak is vagy? Azt hitted nem veszem észre, hogy mostanában milyen jóban lettél Liammel? – húzta fel az egyik szemöldökét én bennem pedig még az ütő is megállt.

Na jó erre azért nem számítottam. Vagyis azt hittem, hogy több idő kell neki míg gyanakodni kezd. Pedig még csak nem is feltűnően csináltuk. Sőt soha nem csókolóztunk úgy, hogy esetleg rizikós volt a helyzet.

Ezek szerint a nővérem nem is olyan hülye mint amilyennek én azt hittem. Jó, hogy erre most jövök rá.

- Ezt meg, hogy érted? Hisz ugyan olyan barátok vagyunk mint régen. – próbáltam megnyugtatni és ügyeltem arra, hogy ne nézzek Rá.

- Akkor miért van az, hogy amikor Te jelen vagy állandóan csak veled foglalkozik, velem pedig úgy viselkedik mintha ott sem lennék? – kérdezősködött tovább és derekára tette a két kezét közben pedig követelőzően bámult.

- Honnan tudjam. – tártam szét a kezem tanácstalanul. Nekem ez eddig még fel sem tűnt. Talán azért mert örültem, hogy beszélhetek vele. – A Te pasid nem pedig az enyém! Beszéljétek meg a gondjaitokat, vagy mit tudom én.

- Itt a gond Te vagy. – sziszegte a fogai között. – Nincsenek barátaid ezért Őt akarod megfűzni. De ajánlom, hogy állítsd le magad mert Ő csak az enyém.

Azonban mielőtt válaszolhattam volna Ő sarkon fordult és el akart menni, de én jobbnak láttam ha most után megyek és megbeszélem vele a dolgokat. Kicsit sem tetszett ez a viselkedése. Ráadásul még félelmetes is volt.

Észrevette, hogy követem és szerintem direkt úgy nyitotta ki a bejárati ajtót, hogy az engem találjon el.

Éles fájdalom hasított a homlokomba majd az vettem észre, hogy egy gonosz vigyor húzódik  a szájára és diadalittasan becsapta maga után az ajtót és elment otthonról.

A fejem eszeveszetten fájt a szédülés kerülgetett és néhány másodperc múlva azt vettem észre, hogy vér csöpög a homlokomról. Ijedten futottam a fürdő felé és néztem a tükörbe majd rájöttem arra, hogy a homlokomon egy elég mély seb tátong.

Fogalmam se volt róla, hogy mi tévő legyek. Dani látta és mégis itt hagyott, Justin mikorra ide ér elájulok a vértől.

A kezemmel próbáltam elszorítani a vérzést, de nem sok sikerrel. Minél jobban gyengültem el, de aztán hangokra lettem figyeltem.

Rögtön felpattantam a földről és indultam el a jövevények felé majd néhány pillanat múlva Harryvel, Louissal, Niallel, és Zaynel találtam magam.

- Nyitva volt az ajtó szóval bocsi, hogy csak így bejöttünk…- mutogatott az ajtó felé Zayn és ekkor mind a négyen rám néztek és ijedség terült szét az arcukon.

Nem csoda mivel szerintem elég undorító látványt nyújthattam. Az arcom már tiszta vér volt és a fehér felsőm is, ráadásul már közel voltam ahhoz, hogy kidobjam a taccsot.

Egyszerűen én rosszul vagyok a vértől. Még a horror filmektől is undorodok csak az miatt mert tele van emberi vérrel. Nekem elég az ha csak az újamat szúrom meg mivel egyszer még attól is elájultam.

- Mi a fene történt itt? – kérdezte aggódva Harry és leguggolt mellém majd vizsgálni kezdte a homlokom.

- Ez nagyon csúnya. – harapott a szájába Louis.

- Ha nem mondod nem tudom. – gúnyolódtam, de még az is nehezemre esett.

Istenem miért állnak csak úgy ott? Be kell vinni a kórházba, hogy varrják össze vagy valamit csináljanak. Könyörgöm mindjárt itt fogok elvérezni.

- Be kell vinni a kórházba. Túl mély a seb. – köszönöm Niall. Te vagy köztük a legértelmesebb lény.

- Remek ötlet. – csapta magát homlokon Harry majd azt vettem észre, hogy a karjai közé vesz a többiek pedig az ajtókat nyitogassák és valamit beszélnek.

- Remélem tudod, hogy nagyon szarul nézel ki. – viccelődött Louis mikor beült a volán mögé és beindította a motort.

- Ezért a beszólásodért még kapni fogsz. – húzódott a számra egy erőtlen mosoly, de szerintem neki ez is megfelelt.

- Inkább fogd be és koncentrálj arra, hogy ne veszítsd el az öntudatod. – szólt rám komoran Zayn. – Már így is túl sok vért veszítettél.

Ebben igaza volt. Alig bírtam már nyitva tartani a szemem, de nem adtam fel. Nem vagyok én egy gyenge kiscsaj aki csak úgy feladja…

12

És itt is van a kövi rész :D az előző résznél sokan írtátok azt h Liam milyen nyugisan kezelte a helyzetet...nos a választ ebben a részben már meg is kapjátok :) Komizni éér

Nem vagyok normális!

Pontosan ma egy hónapja, hogy együtt vagyok Justinnal. Mondanom se kell, hogy még mindig ugyan úgy érzek iránta.

Semmi szerelem csak elvagyok vele mivel sajnálom. Látom rajta, hogy nagyon oda van értem és akár mit képes értem megcsinálni.

Mindig oda megyünk ahova én akarok, azt csináljuk amit én akarok. Néha már kezd idegesíteni, hogy ennyire a kedvembe akar járni. De aztán eszembe jut, hogy ezt csak azért csinálja mert ennyire szeret. Bár én is ugyan így éreznék iránta.

Akár hányszor csókolózunk mardos a bűntudat amiért kihasználom. Igen be kell, hogy valljam én egy pocsék barátnő vagyok.

Összes sem szabadott volna vele úgy jönnöm, hogy közben egy másik srácon jár az eszem. Próbálok boldog lenni mellette, de napról napra nehezebb.

És csak még nehezebb lesz ha szinte minden nap látnom kell Liamet. Egy hónapja nagy ívben kikerülöm azért, hogy ne kelljen ránéznem vagy beszélnem vele.

Pedig legszívesebben a szemébe mondanám, hogy mennyire szeretem. De nem tehetem. Ő a nővérem pasija! Önző dolog lenne ha miattam menne tönkre a kapcsolatuk.

De akkor is olyan szörnyű érzés együtt látnom őket. Nekem kéne Danielle helyébe lennem mivel én tényleg szeretem és nem csak az miatt mert híres és gazdag. Engem a pénz soha nem érdekelt.

Liam az a fajta srác akit nekem teremtettek. Aranyos, kedves, gondoskodó és még vicces is. Ráadásul az összes féltve őrzött titkomat tudja és akár hányszor rossz kedvem volt Ő mindig fel tudott vidítani. Őt nem érdekli, hogy nagy szám van és, hogy néha bunkó vagyok másokka. Ő olyannak fogad el amilyen vagyok!

Miért kell neki a nővéremmel járnia? Miért?! Egyáltalán miért pont belé kellett beleszeretnem.

Hisz itt van Justin aki még a csillagokat is képes lenne lehozni az égről csak, hogy nevetni lásson. Tőlem már az is nagy szó, hogy egy hónapja bírom vele és még nem szakítottam. Talán csak azért mert annyira kedvelem, hogy nem lenne szívem dobni egy olyan srác miatt aki talán még csak nem is szeret.

Mert lehet csak én hiszem azt, hogy bejövök Liamnek. Lehet, hogy azzal a nem bántam meg szövegével nem is arra célzott, hogy tetszem neki.

Összezavarodtam. De azt hiszem ez az állapot nagyon tökéletes. Ő elvan Danivel én pedig Justinnal. Mind kettőnknek jó így, hogy nem beszélünk egymással és, hogy kikerüljük egymást…vagyis jobban mondva csak én kerülöm ki Őt és én nem beszélek Vele.

•••

Fáradtan csuktam be magam után az ajtót és dobtam le a táskámat a földre majd indultam be a konyhába ahol szembe találtam magam Danival és Liammel. Még a vér is megfagyott bennem mikor találkozott Liammel a tekintetünk.

Gyorsan elkaptam a fejem mivel észre vettem, hogy pont szólásra nyissa a száját, de szerencsémre pont akkor csörrent meg a nővérem telefonja és hangos beszélgetésbe kezdett.

Hála a jó égnek. Legalább megúsztam azt, hogy megint Rá kelljen néznem.

Azonban a beszélgetés nem tartott sokat mivel néhány másodperc múlva lerakta a telefonját és sajnálkozva Liamre nézett.

- A műsortól hívtak, hogy új koreográfiát kell betanulnunk a szombati adásba mivel az egyik táncos lány lesérült. – mondta nyálas szöveggel közben pedig, Liam gallérjával játszadozott aki csalódottan nézett.

- Akkor gondolom most elmész. – nézett rá és a derekára tette a kezeit.

Ezt nem hiszem el és még csak nem is zavartassák magukat, hogy néző térjük akadt. Hahó én is itt vagyok! Tudtommal nem vagyok láthatatlan. Oké ha nem hagyják abba én komolyan rávetem magam Daniellere és beolvasok neki, hogy nem csókolgassa azt a srácok akit szeretek.

- Nyugi, hamar végzek szóval nyugodtan megvárhatsz itt is. – ajánlotta fel Dani közben pedig már a cipőjét vette.

Na nem! Kizárt dolog, hogy engem kettesben hagyjon Liammel. Arra nem gondol, hogy mi lesz akkor ha esetleg megint elvesszük a fejünket és olyat csinálunk amit nem lenne szabad?

Ja, tényleg arra nem gondolhat mivel nem tudja, hogy alig egy hónapja csókolóztunk és mind ketten élveztük. Vajon, hogy állna a szája ha egyszer megtudná?

Szerintem ahogy ismerem élve eltemetne, de Liammel még akkor sem szakítani. Csak az én életemet keserítené meg még jobban.

Azonban engem nem érdekelne. Liam annyit megérne nekem, ráadásul még örülnék is neki, hogy megszabadultam a nővéremtől.

- Oké. – bólintott rá Liam, Dani pedig egy puszit nyomott az arcára majd elviharzott.

Csend telepedett a szobára én pedig jobbnak láttam ha gyorsan lelépek ugyanis már így is sokat voltunk kettesben.

- Na jó én léptem. – hadartam el gyorsan, de ugyan úgy mint egy hónapja elkaptam a karom és magához húzott. Éreztem a szívverését és azt ahogyan lassan szedi a levegőt. Bizsergés futott végig az egész testemen és nem akartam mást csak azt, hogy megcsókoljon.

- Miért érzem azt, hogy kerülsz engem már egy ideje?-  húzta fel a szemöldökét, én pedig lesütöttem a szemem.

- Vajon miért? – motyogtam az orrom alatt majd összeszedtem az összes erőmet és ránéztem.- Liam csókolóztunk pedig tudod jól, hogy nem lett volna szabad. Te a nővérem pasija vagy!

- Kit érdekel? Cam nekem csak Te kellesz és tudom, hogy neked is én. Látom rajtad, hogy szenvedsz a saját érzéseidtől.

- Ez nem igaz! – ellenkeztem és megpróbáltam kiszabadítani a kezem, de átvette felettem az uralmat és a falnak nyomott. Éreztem leheletét az arcomon amitől libabőrös lettem.

- Igen? Akkor miért kerülsz? Miért nem mersz a szemembe nézni? – húzta fel a szemöldökét kérdően én pedig csak tátogni tudtam mivel értelmes hang nem jött ki a torkomon. – Gyerünk mond a szemembe, hogy semmit nem jelentett számodra az a csók és én esküszöm, hogy többet még csak rád sem nézek. – nézett a szemeim közé komolyan, de még mindig túl közel volt hozzám.

- Nem tehetem, ugyanis akkor magamat csapnám be. – sütöttem le a szemeimet.

Néhány pillanat múlva Liam óvatosan az állam alá nyúlt majd felemelte a fejem és a mosolygó arcával találtam szembe magam majd újra az ajkaimon éreztem puha száját.

Ez a csók már sokkal másabb volt mint az első hisz mind ketten ismertük egymást ráadásul még akartuk is egymást. Újra boldog voltam amiért csak az enyém.

- Cami el sem tudod képzelni mennyire boldog vagyok. Egész hónapban csak szenvedtem amiért nem lehettem veled. Szenvedés volt látni azzal a Justinnal mikor csókolóztál. Én akartam a helyébe lenni. – váltak el ajkaink és az arcomat simogatta.

- Akkor én szerinted mit érezhetek mikor Daniellel látlak? – kérdeztem szomorkásan Ő pedig a homlokomra nyomott egy puszit.

- Senki nem érdekel, csak Te. – nézett a szemem közé és újra a számra tapasztotta ajkait.

- Nem vagyunk normálisak. – vigyorogtam két csók között és Liam is felkuncogott.

Fogalmam sincs, hogy mi lesz ez után, de köztünk most már minden megváltozott…

11

Itt a frissz...szerintem sokatok nem lesz meglepetés ugyanis az előző rész vége szerintem eléggé nyilvánvaló volt...remélem elnyeri a tetszéseteket ugyanis elég sokat dolgoztam rajta :D de hát értetek mindenre képes vagyok csak azért h ne okozzak csalódást :P szzzóóóval komizniii ér!

Ezt nem lenne szabad!

Hatalmasokat pislogtam és csak mozdulatlanul néztem ahogy feje minél közelebb ér a számhoz. Lélegzetvétel nélkül vártam és végül azt vettem észre, hogy puha ajkait az én számra nyomja.

Reflexszerűen csuktam le a szemem és engedtem, hogy nyelve utat törjön a számban. Visszacsókoltam pedig az eszem azt parancsolta, hogy ne tegyem, de a szívem viszont azt, hogy igen.

Az egész testem kívánta és minél többet akartam. Megszűnt körülöttem a világ létezni és nem érdekelt más csak Liam. Olyan érzés fogott el mintha mindig is csak Rá vártam volna és most végre az enyém lett. Nem akartam soha többet elszakadni tőle mivel akkor az éltem üres lenne nélküle.

Szükségem volt Rá. Az érintésére az illatára ami bódító hatásként ért, puha csókjaira. Mostantól nélküle egy senki vagyok.

Szeretem, mindig is szerettem csak féltem bevallani önmagamnak, de ezek után ez megszűnt. Ő az a srác aki miatt soha nem mentem el randizni Justinnal mivel Rá vártam. És most itt van és csókolózunk, pedig nem lenne szabad.

Liam a nővérem pasija akit szeret és a másik félről is ugyan ezt el lehet mondani. Nem hagyna nyugodni a lelkiismeretem, hogy miattam mentek szét. Észhez kell térnem, Justin számít rám!

- Bo…- húzódott el Liam és csak pislogott Rám, de az én kezeim a nyaka köré tekeredtek és újra megcsókoltam, pedig tudtam, hogy nem helyes.

Liam belemosolygott a csókunkba és újra szenvedélyesen megcsókolt. Mikor a szánk ismét összeért újra elfelejtettem Daniellet és Justint is. Csak a pillanatnak éltem és azt akartam, hogy soha ne legyen vége. Talán lehet ez az utolsó mivel megbánja amit csinálunk és én meg is értem.

Egy ribanc vagyok amiért megcsókoltam. Hogyan fogok ezek után a nővérem szemébe nézni, hisz a pasijával csókolózok ráadásul még élvezem is. És Justin? Már rég a találkán kéne lennem és én hol vagyok?

- Elég! – húzódtam el és idegesen elkezdtem a kezeimet tördelni. Liam vigyorogva közeledett újra, de inkább gyorsan felpattantam és elkezdtem idegesen fel-alá járkálni a szobába. – Ez nem történhetett volna meg. Te a nővérem pasija vagy, akit történetesen szeretsz. Úristen mit tettem?!

- Figyelj Cam…

- Nem vagyok normális, hogy engedtem a kísértésnek. Pedig ennyi évig simán eltitkoltam az érzéseimet. – tényleg nem vagyok normális amiért magamba beszélek. – Egy ribanc vagyok. A nővérem pasijával csókolóztam. Felfogod ezt Liam? – néztem rá az említettre aki még mindig az ágyamon ült és sejtelmesen mosolygott.

Ezt nem hiszem el, Őt nem is érdekli, hogy mi történt néhány perce. Sőt ahogy észrevettem tökéletesen érzi magát. – Jobb ha megyek Justinhoz, mivel történetes már rég vele kellene lennem és élveznem az első randinkat. – szedtem össze a cuccaimat és a táskámba dobáltam reszkető kézzel.

Igazából a valós ok az volt amiért minél előbb le akartam lépni az az volt, hogy ne találkozzak Danival és, a legfőbb pedig az, hogy minél messzebb kerüljek Liamtől mivel így is az összes erőmre szükségem van, hogy ne csókoljam meg újra.

Sietős léptekkel elindultam az ajtó felé, de Liam felugrott és a karomnál fogva vissza rántott és újra rettentő közel kerültem hozzá.

- Nem bántam meg. – nézett a szemeim közé komoran.

Nem válaszoltam semmit, hanem egy erős rántással kikaptam a kezem a szorításából és amilyen gyorsan csak tudtam elmentem, de még így is beleütköztem Daniellebe. Szó nélkül elmentem mellette és lehajtottam a fejem. Egyszerűen nem bírtam rá nézni.

A barátjával csókolóztam és még élveztem is! Sőt legszívesebben vissza mennék és a szemébe mondanám, hogy szeretem. De nem tehetem mivel tudom, hogy soha nem dobná miattam Danit.

Miért is dobná, hisz én a nővérem mellett egy senki vagyok. Ő gyönyörű és tehetséges táncos. És én? Semmihez nincs tehetségem ráadásul még szép sem vagyok. Helyette van egy nagy szám és szinte mindenkihez bunkó vagyok.

Miközben gyalogoltam az egyik bár felé ahol meg voltam beszélve Justinnal még csak az útra sem figyeltem, mivel Liam járt az eszembe. A számon éreztem ajkait és akár hányszor levegőt vettem az Ő parfümje illatát éreztem.

Egy csók, hogy tudja ennyire megváltoztatni az ember érzéseit? Nekem Ő mindig olyan volt mint a bátyám, jó azt bevallom, hogy mindig is megmozgatott bennem valamit amit nem tudtam hova tenni. Azonban most már tudom mi volt az. Szeretem Őt még ha tudom azt is, hogy nem lenne szabad.

- Cam, már azt hittem, hogy soha nem érsz ide. – ugrott elém Justin és vigyorogva felkapott majd megpörgetett a levegőben.

Szegény ha tudná, hogy mit csináltam, nem örülne nekem ennyire.

Szokás szerint szívdöglesztően nézett ki. Mindig is tetszettek a gördeszka stílusú pasik, ráadásul a göndör haj a gyengém volt. És neki göndör haja volt.

- Justin tegyél le. – szóltam rá egy halvány mosoly kíséretében.

A kérésemet teljesítette is, de nem úgy amire én számítottam. Ugyanis mikor újra talaj volt a lábam alatt még mindig magához szorított a másik pillanatban pedig megcsókolt.

Még a szemeimet sem csuktam le annyira váratlanul ért a dolog. De aztán hagytam a kísértésnek és visszacsókoltam.

Egy nap alatt két srác is megcsókol. Eddig az volt a bajom, hogy senki nem akar. Azonban nem kell gondolkoznom rajta, hogy melyik volt a jobb.

Liamé gyengéd és óvatos mint aki attól fél, hogy nehogy eltörjek a kezei között. Az ő csókját élveztem és minél többet akartam belőle.

Justiné pedig vad és szexi pont mint a stílusa. A csókjába beleadja az érzéseit és látszik rajta, hogy nem csak ki akar használni.

- Tudod mióta vártam Rád? – vált el az ajkunk és még öleltük egymást.

Nem húzódtam el tőle és még csak az eszembe sem volt. 

Tudom, hogy Liam soha nem szakítana miattam Daniellel és nem is várom el tőle. Ezért nem is fogok rá várni.  Justin pedig szemmel láthatóan oda van értem és nekem is tetszik, csak sajnos nem vagyok belé szerelmes.

Idővel lehet változni fog a helyzet. Justinba leszek szerelmes és Liam pedig közömbös lesz számomra.

Bár ott tartanánk már. De a jelen pillanatban a gondolataim csak Liam körül forognak, pedig Justinnal is csókolóztam.

- Többet már nem kell várnod. – mosolyogtam erőltetetten Ő pedig boldogan ismét megcsókolt.

Miért nem tudom élvezni és miért érzem ilyen szarul magam? Én Liamet szeretem és szeretni is fogom. Soha senki nem tudja elfelejtetni velem, még Justin sem…

10

Sziasztook...itt a napi friss ahogy ígértem. És a történet mostanól indul be igazán :D És sajnálom amiért rövidek a részek, de én már az elején mondtam, hogy csak így fogom tudni felrakni a részeket naponta. Lehet ez valakinek nem felel meg, de ez van. Nem vagy egy robot szükségem van egy kis időre míg átgondolom a kövi részt :) Szóval remélem azért nem haragszotok xD

Ez így nem jó…vagy mégis?

Egy ideig szótlanul ültünk az autóba. Nem lehetett mást hallani csak a rádió halk hangját. Tüntetőleg nem néztem Liamre ugyanis tudtam ha ránéznék a gyomrom újra görcsbe rándulna és Danielle jutna az eszembe.

A verseny óta nem is találkoztam Liammel a nővéremet pedig kerültem. Egyébként Ő sem nagyon erőltette meg magát, hogy beszéljen velem. Sőt inkább örült, hogy nem kell szólnia hozzám. Ha neki így jó, akkor nekem duplán. Nekem nincs lelkiismeret furdalásom és ezek szerint neki sincs. Pedig kéne hisz a szemembe hazudott.

- Minden rendben? – szólalt meg Liam és félszemmel rám nézett, de azért az utat is figyelte.

Őszintén megmondva semmi nem volt rendben. Erica olyanokat mondott Justinról amik a fülembe maradtak. Persze nem hittem el, de akkor is olyan félelmetes arra gondolni, hogy az apja maffia.

De nem, Justin rendes srác és tetszik is szóval még csak nem is szabadna hallgatnom egy féltékeny csajra. Erica csak féltékeny Rám amiért engem hívott el randizni és nem Őt. Nem értem, hogy miért jó az neki hogyha hazugságokat terjeszt.

- Igen. Miért? – kérdeztem és próbáltam nyugodtan mondani, de szerintem nem nagyon jött össze.

A barátnőknek nem az a dolguk, hogy biztassák a legjobb barátnőjüket és ellássák tanácsokkal az első randival kapcsolatba? Általában a filmekbe ilyenkor mindig együtt készülődnek, vásárolgatnak meg mit tudom én. És Erica mit csinált? Összeveszik velem, pedig most tényleg nagy szükségem lenne Rá. Talán még tanácsot is tudott volna adni, hogy mit kell csinálni az első csóknál.

- Olyan szótlan vagy. – válaszolta Liam, de én nem válaszoltam hanem inkább helyette kibámultam az ablakon.

Nem hiszem, hogy pont Őt érdekelné a kis semmi problémáim. Hisz Ő nem tudhatja milyen az ha összeveszik a legjobb barátjával. Ha összeveszne valamelyik sráccal akkor is ott van neki még három. De nekem?

Ismét csend telepedett az autóra és feszültebb lett a hangulat. Alig vártam már, hogy végre haza érjek és zárkózhassak be a szobába és valahogy hozzam rendbe magam a randiig. Mi lesz akkor ha elszúrom és Justin soha többet nem áll szóba velem?

Nekem Ő rettentő fontos szerepet tölt be az életembe. Ha nem állna szóba velem az annyira fájna mintha elveszíteném Liamet vagy a többi srácot.

A rádióban hirtelen a Live While We’re Young csendült fel. Először azt hittem, hogy rögtön kikapcsolja amit meg is értettem volna hisz az Ő daluk persze, hogy nem fogja azt hallgatni.

De ennek a szakasztott ellentéte történt. Miközben az utat figyelte úgy dobolt a kormányon közben pedig az orra alatt dúdolta a szöveget.

Rettentő aranyos volt és mosolyt csalt az arcomra. Szerintem magát észre sem vette, hogy dúdolgat. Lehet fel sem tűnt neki mivel már automatikusan énekli a dalt ha meghallja.

Végre valahára aztán megérkeztünk. Kinyitottam a lakás ajtaját és utat engedtem Liamnek, hogy mennyen be.

Azonban mikor én is beléptem újabb csenddel találtam szembe magam amiből azt vettem le, hogy Dani nincs otthon.
Azt azonban nem értettem, hogy akkor miért hívta ide Liamet ha nincs is itthon? Agyrém ez a csaj. És még csodálja, hogy miért utálják annyian.

- Danielle úgy látszik nincs itthon. – álltam a konyha közepén és sajnálkozva, bocsánatkérően ránéztem Liamre aki velem szembe állt.

Nem elég, hogy az én szemembe hazudik, de már a pasijának is. Hát barátnő az ilyen?

- Tudom, mivel nem is Ő hívott ide. – válaszolta Liam én pedig értetlenül bámultam rá.

Mi van itt már mindenki megőrült? Istenem mit tettem, hogy ennyire büntetsz? – Veled akartam beszélni ugyanis a verseny óta még csak nem is láttalak.

Zavartan pislogtam rá és felhúztam a szemöldökömet. – Ne, hogy azt hidd, hogy kerültelek! – mondtam gyorsan, nehogy félre értse a helyzetet. De akkor sem értem, hogy miért akar velem beszélni.

Tudtommal nem csináltam semmit, azon kívül, hogy sokszor bámulom őt a tudatom nélkül. De ha egyszer annyira jól néz ki. Néha már veszélyesen jól!

- Dehogy. Csak aggódtam érted mivel látszott rajtad, hogy nagyon megviselt amit Danielle csinált.

Ó te jó ég aggódott értem. Hát nem ennivaló…na jó Cam most állítsd le magad.

- Te, hogy éreznéd magad ha a saját nővéred állandóan a szemedbe hazudna? – kérdeztem komoran.

- Pont úgy ahogy Te. És ezt neki is megmondtam szóval most duzzog amiért a Te pártodat fogom. De nem érdekel. – nézett a szemeim közé mosolyogva én pedig halványan visszamosolyogtam Rá.

Ez azért nagy szó, hogy én mellettem áll én nem a barátnője mellett.

- Ugye nem szakítottatok? – kérdeztem aggódva ugyanis azt is én szívnám meg mert Dani tuti engem hibáztatna.

- Nem. – vágta rá keményen, és kerülte a pillantásomat.

- Még szívesen beszélgetnék veled, de készülődnöm kell ugyanis randim lesz. – néztem rá sajnálkozva majd bementem a szobámba, de meglepetésemre Liam követte a példámat és az utamat állta, hogy nehogy be tudjam csukni az ajtót.

- Randizni mész? Esetleg szabad megtudnom, hogy kivel? – kérdezte kíváncsian és követelőzően a szemem közé nézett.

Valami furcsát véltem felfedezni a barna szemei közt amit nem tudtam hova tenni. Egyáltalán miért érdekli Őt ennyire?

- Justinnal. Már évek óta haverok vagyunk és mindig is tudtam, hogy bejövök neki és őszintén szólva az én számomra sem közömbös. – meséltem egy bujkáló mosoly kíséretében, de Ő nem mosolygott velem. – De szerintem úgysem fog lenni semmi komoly. – rogytam le az ágyamra megsemmisülten.

- Ezt meg miből gondolod? – kérdezte és szorosan mellém ült.

A hangja egy fokkal vidámabb volt. Talán örült annak, hogy szenvedni lát? Nem, Ő nem olyan.

- Te mit szólnál, ha egy olyan lánnyal kellene randiznod aki még soha az életében nem csókolózott? – fordultam teljesen felé a szemöldökömet pedig felhúztam.

Szinte azt vártam, hogy kinevet és gúnyolódni fog, de az arca ugyan olyan közömbös maradt mint eddig volt.

- Örülnék neki, mivel megtiszteltetés lenne a számomra. – válaszolta komolyan közben pedig vállat vont.

Meglepődtem a válaszán. Ezzel szerintem nem sok fiú értene egyet.

- Hoppá egy úri emberrel van dolgom. – gúnyolódtam. – Szerintem meg halál ciki. De tök mindegy mivel ma így is úgyis rájön.

- És mi van akkor ha szerintem aranyos? – húzta fel a szemöldökét és a feje minél közelebb került hozzám…

9

Sziasztok! Nagyon szégyenlem magam amiért két napja nem tettem fel részt, de szülinapom volt és a napjaim most az körül forogtak...esélyem sem lett volna feltenni részt mivel csütörtöktől mindig volt nálam valaki o.O De esküszöm h kárpotollak titeket ugyanis elgezdtek gondolkozni egy bazihosszú novellán aminek a főszereplője Lousi lesz :D na de nem is húzom tovább itt a részt és tudjátok ha sok komit kapok hozom naponta a részt xD

Miért is ne?

Hosszas gondolkodás után, nagy sokára igent mondtam Justinnak a randi meghívására. Igaz éjszakákat nem aludtam és az agyam törtem, hogy mit tegyek, de végül erre a döntősre jutottam.

Hisz nemrég bizonyította, hogy tényleg fontos vagyok a számára. Bízik bennem ami egy fiúnál nagy szó.

Meg aztán valljuk be őszintén az én számomra sem közömbös. Igaz nem vagyok szerelmes belé, de szerintem az érzéseim idővel meg fognak változni. Talán még belé is fogok tudni szeretni. Ami sajnos még nem most lesz. Tetszik meg bejön a stílusa, de sajnos ennél többet nem érzek iránta. Még mindig egy srác a szemembe aki évek óta a barátom és akivel szinte minden héten elzáráson ülök és egymás hülyeségein nevetünk.

Tudom, hogy egy érzéketlen csaj vagyok amiért hiú reményekkel bíztatom, de úgy érzem, hogy ennyit megérdemel. Átgázolok az érzésein és becsapom mivel most ahogy elnézem azt hiszi, hogy tényleg szerelmes vagyok belé.

Pedig nem és nem is tudom, hogy mikor leszek az. Ahogy azt sem tudom, hogy jó ötlet-e az, hogy pont vele csattanjon el az első csókom.

Mert tuti, hogy vele fog ugyanis Ő mindenben benne van. De mi van velem? Én egy olyan srácnak tartogattam magam akit tényleg szeretek és nem csak sajnálatból vagyok vele. Úgy látszik nekem nem ezt írták meg.

Kár még csak ezen gondolkoznom is…ugyanis most már mindegy. Megcsókol én pedig jól beégek előtte ugyanis rögtön rá fog jönni, hogy vele csináltam először. Majd jól kinevet másnap pedig mindenki rajtam fog nevetni.

Valahogy el kellene ezt kerülnöm. De az lehetetlen mivel ki lenne már olyan aki csak úgy megcsókol, vagyis jobban mondva megtanít csókolózni?

És amikor a csókolózásra gondolok miért Liam jut az eszembe? Miért mindig azt látom magam előtt ahogy vigyorogva kacsint egyet én pedig olvadok Tőle? Egyáltalán miért gondolkozok minden éjjel azon, hogy milyen lehet vele csókolózni és milyen érzés lehet a barátnőjének lenni?

•••

- Hogy Te kivel fogsz randizni? – kérdezte meg újra Erica mikor kifelé jöttünk a suliból.

- Justinnal. – válaszoltam egyszerűen Ő pedig megtorpant mintha falnak ütközött volna.

Nem tudom miért zavarja Őt ennyire. Hisz jóban vannak sőt néhány éve még neki is tetszett Justin.

- Te nem vagy normális. Épeszű lány nem megy el kettesben Vele. – csóváltam meg a fejét.

Unottan a szememet forgattam és , hogy őszinte legyek nem nagyon érdekelt amit gondolt. Már döntöttem és nem fogok csalódást okozni neki.

- Akkor ezek szerint én nem vagyok normális. – tártam szét a kezem. – Nem tudom, hogy miért zavar téged ennyire.

Erica homlokon csapta magát és összeszorította a száját majd hangosan kifújta a levegőt.

- Miért zavar? Emlékezz vissza mi történt tavaly Rose Hiltonnal. – halkította le a hangját mintha attól félne, hogy valaki meghallja a beszélgetésünket.

Rose tavaly volt végzős, de soha nem fejezhette be az iskolát úgyis valaki halálra verte mikor haza felé tartott az iskolából. Tipikus plázacica alkat volt. Szőke haj, kék szemek, vékony alak. A suliból minden pasi vele akart járni és minden csaj rá akart hasonlítani. Azonban Ő csak az olyan srácokkal járt mint Justin és történetesen jártak is. Persze nem volt hosszú távú szerelem. Ugyanis Rose úgy váltogatta a pasijait mint a zoknijait. És ez alól Justin sem volt kivétel. De az utóbbi nem törődött bele egy könnyen, hogy Őt dobta egy csaj. És itt jön a töri lényege. Mikor szakítottak Roset valaki agyonverte mikor hazafelé ment az iskolából. Állítólag Justin intéztette el mivel nem törődött bele a szakításba. Vagy talán Ő maga látta el a baját. Az igazság azonban soha nem derült ki mivel nem voltak szemtanúk. De sokan még mindig Justint hibáztatják.

Én azonban nem hiszem el. Justin nem olyan aki lányokat ver. Vagy ha mégis akkor elég jól titkolja.

- Te még mindig azt hiszed, hogy Justin verte halálra? – húztam fel a szemöldökömet kérdően.

- Igen. Hisz mindenki tudja, hogy milyen sötét haverjai vannak meg aztán az apja is állítólag maffia. – mondta tiszta beleéléssel.

Úgy nézett ki mint aki lenyomozta szegény srácot. Mondjuk meglepő dolgokat tud róla. Én ilyenekre rá sem mernék gondolni. Justin családjáról semmit nem tudok, de azt tudom, hogy szeret a drogos haverjaival lógni. Szóval még akár hihető sztori is lehet. Azonban engem nem érdekel.

- Én meg tudod mit hiszek? Azt, hogy féltékeny vagy azért mert engem hívott randizni és nem téged. – tettem derekamra a kezem és villogó tekintettel néztem a szemei közé.

Lehet durván hangzott, de akkor is ez a véleményem.

- Ezek szerint manapság már az is baj, ha az ember meg akarja védeni a barátnőjén. – hápogta és látszott rajta, hogy mindjárt elsírja magát.

- Bocsi. – kértem bocsánatot és elhúztam a számat. – Csak örültem volna ha együtt örülünk annak, hogy végre valaki randire hívott. – sütöttem le a szemeimet.

Először azt hittem, hogy elmegy és többet nem áll szóba velem, de ennek az ellentétje történt. Barátságosan megölelt.

- Persze, hogy örülök csak szerintem elsieted ezt az egészet. – engedett el és újra komoly lett.

- Ezt meg miből gondolod? – kérdeztem érdeklődve.

- Biztos, hogy pont Justin az akit szeretsz? – nézett a szemeim közé én pedig kényelmetlenül éreztem magam a bőrömbe.

Miért tapint Ő mindig a lényegre? Épp ez az, hogy nem Ő.  Vagyis most még nem. És szerintem nem is fogom soha szeretni. Nekem ő a barátom és nem tudok csak úgy belé szeretni. Mert akkor már rég megtettem volna. Hisz évek óta ismerem és mindig ugyan úgy tekintettem rá mint egy barátra.

- Igen…vagyis tetszik, de szerintem idővel belé szeretek. – mondtam bizonytalanul és a hajamba túrtam.

- Látod erről beszélek. Még csak nem is szereted. De ha ez igaz akkor ki az akit szeretsz? És ne tagadd le, hogy senki mert már ismerlek. – az utolsó szavakat mosolyogva mondta.

Fülig elpirultam és lesütöttem a szemem. Válaszra nyitottam a számat mikor egy fekete autó állt meg mellettünk és nem sokkal később az idegen lehúzta az ablakot majd a mosolygó arcú Liammel találtam szembe magam.

- Szia Cam. Épp erre jöttem és gondoltam haza vihetnélek ugyanis megígértem Daniellenek, hogy ma beugrok.

A szívem egy ütemet kihagyott és újra görcsbe rándult a gyomrom. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy nem mivel semmi kedvem nem volt jópofizni ugyanis Erica elérte ezzel a beszélgetésével azt, hogy elcsessze a napomat.

- Persze, szívesen. – válaszoltam egy erőltetett mosoly kíséretében majd beültem az anyósülésbe.

8

Itt a kövi rész...nincs hozzá nagyon sok hozzáfűzni valóm talán csak annyit h mostantól kezd beindulni a történet :D remélem tetszeni fog :P

Nem vagyok normális, hogy bele mentem ebbe!

Egyáltalán mit gondoltam én? Azt hittem, hogy izgalom nélkül fel fogok tudni állni a színpadra és énekelni egy csomó diák előtt. Még ha csak diákok, de mi a francnak kellett meghívni a szülőket is? Azzal nem lenne semmi bajom hogyha olyanok előtt égek akik ismernek, de így, hogy máshonnan is jönnek.

Érzem, hogy gáz leszek. Ha bestresszelek akkor még a nevem is elfelejtem, nem hogy a dalszöveget.

Csak nyugi hisz nem olyan rossz dolog ha a nővéred is meglássa ahogy lejáratod magad. Ó tényleg képzeljétek Danielle megígérte, hogy ma megnéz a Ki Mit Tudon. Ne kérdezzétek, hogy hogyan tudta kinyögni mivel még én is meglepődtem. De szerintem köze lehet Liamhez. Ugyanis Ő kérdezte meg, hogy mikor is lesz és mikor én elmondtam boldogan mondta, hogy eljön és megnéz. Ezután jött képbe Dani és azt mondta, hogy majd ketten eljönnek mivel már rég hallott énekelni.

Nem érdekel, hogy nem önszántából jön el, de akkor is boldogsággal tölt el, hogy a nézőtéren fog ülni és tapsolni fog mint régen a szüleim.

Ez miatt is akarom magamból kihozni a legjobbat. Azt akarom, hogy büszke legyen Rám és végre egyszer ne tagadjon le. Alig várom már, hogy meglássa az előadásom. Kíváncsi vagyok a reakciójára, hogy mit fog szólni.

Egyébként a győzelem már nem is annyira érdekel. Jó persze, hogy szeretnék nyerni hisz ösztöndíjat kapnék egy LA-i főiskolára ami nem kis dolog. De az a tudat, hogy Dani itt lesz most mindennél nagyobb boldogsággal tölt el.

•••

- Ti meg mit kerestek itt? – kerekedett el a szemem mikor Harry, Zayn, Niall és Louis lépett elém a színpad mögött.

Egész eddig fel- alá járkáltam és idegeskedtem ugyanis nagyon jók voltak a többiek. Voltak nálam sokkal tehetségesebbek is.

- Meglepetés! – kiáltotta el magát Lousi és széttárta a kezeit.

Általában ilyenkor már rég elnevettem magam, de most még az sem ment. Ráadásul még Dani sem érkezett meg. Nem csoda, hogy tiszta ideg vagyok. Persze örülök nekik, hogy miattam képes voltak ide eljönni, de nekem most a nővéremre van szükségem. Látnom kell a nézőtéren mint régen anyát aki mindig rám mosolygott és erőt adott.

- Nem számítottál ránk mi? – vigyorogta Zayn és a karomnál fogva megállított.

Idegesen kifújtam a levegőt mivel már csak egy produkció volt hátra és én jövök. – Nyugi. Liam mondta, hogy elképesztő hangod van.

- Minden rendben lesz. – bólogatott megnyugtatás képen Harry is én pedig csak hálásan ránéztem.

Jó volt azért, hogy most mellettem voltak és biztattak. Talán ha nem lennének itt már rég kidobtam volna a taccsot.

- Véletlenül nem találkoztatok Daniellel? Már rég itt kellene lennie. – néztem rá a karórámra és kérdően a srácokra néztem.

Nem válaszoltak csak sejtelmesen egymásra néztek majd mind a négyen kerülték a tekintetemet.  Valamit titkolnak előlem ugyanis nem néznek rám. Vajon mit?

- Ő…nem láttuk. – túrt bele a hajába zavartan Niall, de csak azért se nézett rám.

Na jó ez már kezd gyanús lenni. Utálom ha elhallgatnak előlem valamit.

Azonban nem tudtam tovább gondolkozni mert szóltak, hogy mindjárt én jövök. A srácok még utoljára sok sikert kívántak és elmentek a nézőtér felé. Megvártam amíg teljesen eltűnnek majd a kezembe fogtam a mikrofonomat amikor megszólalt a telefonom és Danielle neve jelent meg a kijelzőn.

- Hol a francba vagy? Már rég itt kellene lenned. Remélem nem direkt csinálod mert nagyon nem vagy vicces. – szidtam le és újra elkezdtem fel-alá járkálni.

- Figyelj Cam én nagyon sajnálom, de nem tudok ott lenni ugyanis behívtak a műsorba gyakorolni. – hadarta el és ami a legjobb volt, hogy megbánás nem hallatszott a hangjában.

Miért is hittem azt, hogy el fog jönni? Hogy lehettem olyan hülye, hogy vissza kapom a régi nővéremet akit kiskoromba szerettem? Azt hiszi, hogy ha sajnálja akkor minden el van rendezve? Eszébe sem jut, hogy milyen érzés azt látnom, hogy szinte minden barátnőmnek itt vannak a szülei. Az én nővéremnek pedig fontosabb egy vacak műsor mint a saját húga.

- Persze…semmi gond. – nyögtem ki nagy nehezen az arcomról pedig patakokban folytak a könnyek.

Köszönés nélkül tettem le a telefont és rogytam le egy székre majd temettem tenyerembe az arcom. És még, hogy miért utálom a nővérem. Hát ezért mert mindig cserben hagy és még csak nem is érdekli, hogy mi van velem.

Hallottam ahogy az én nevem mondják, de egyszerűen nem volt erőm felállni és kimenni. Elment a hangulatom pedig tudom, hogy a srácok csak miattam jöttek el.

- Hé Cam, ideje lenne felmenned a színpadra ugyanis már mindenki Rád vár. – állt elém Justin én pedig kisírt szemekkel rá néztem. A mosoly rögtön lehervadt az arcára és elém térdelt majd aggódóan a vállamra tette az egyik kezét. – Mi történt?

- Daniellenek fontosabb egy ostoba műsor mint én. Pedig megígérte, hogy eljön. De már megint becsapott. – zokogtam és mellkasába fúrtam a fejem és ott sírtam tovább Ő pedig magához húzott. Jól esett a közelsége.

- Ne is törődje vele. Nem kell neked Ő, mivel így is remek leszel. Én hiszek benned úgy ahogy a többiek is. Csodás hangod van, de azt tudod. Sikerülni fog csak ne gondolj a nővéredre. – biztatott ami most nagyon jól esett.

Talán tényleg igaza van. Danielle nem érdemli meg, hogy sirassam.

- Köszi Justin. – mosolyogtam rá és felálltam majd újra megfogtam a mikrofonomat.

- Ez az igazi Cam! Gyerünk tedd oda magad. – vigyorogta és a hátamnál fogva kinyomott a színpadra.

Mikor kiértem és középre sétáltam a gyomrom összeszorult. Több szülő volt mint gyerek ráadásul mindenki szótlanul bámult. Hülyén éreztem magam.

- Camille Peazer. – szólalt meg hátulról egy hang és ebben a pillanatban az egyik sarokból hangos taps hallatszott.

Harry, Louis, Niall, Zayn és Liam állva tapsolt közben pedig biztatóan mosolyogtak. Meglepetésként ért a dolog, hogy Liam is köztük van. Azt hittem Ő sem jön el ha már egyszer Dani sem jön. Ezek szerint tévedtem.

Mikor elindult a zene kacsintott egyet és mind az öten leültek. Rosszul éreztem magam. Örültem, hogy ott voltak és, hogy biztattak, de nekem most akkor is nővéremre lenne szükségem mint aki kárpótolja a szüleimet.

Nem mozogtam csak énekeltem pedig pörgős számot választottam. Aztán jött a refrén amit sikeres módon elfelejtettem. Az utolsó szavat ismételgettem és a közönség pedig értetlenül bámult. Hatalmasokat nyeltem és próbáltam minden erőmet összeszedni és arra koncentráltam, hogy jusson eszembe a szöveg.

- This is My Oath to you.(Dal) – Liamet pillantottam meg ahogy egymaga áll közben pedig a szöveget énekli és tapsol.

Mikor ránéztem minden félelmem elszállt és tovább énekeltem. Ő neki köszönhetem ezt a dalt mivel szerinte ez illett a legjobban hozzám.

Rettentő hálás voltam neki mivel kihúzott a bajból és nem engedte, hogy szégyenkezzek… 

7

Sziasztoook! Köszönöm szépen az előző részhezek a komikat és sajnálom aki félre értelmezte...ugyanis én nem azt mondtam h kevés a 6 komi csak annyit írtam h hirtelen kevesebb lett mint a megszokott :) egyébként eszem ágában sincs abba hagyni sőt ha nem kapnák egy komit sem akkor is feltenném a részeket..csak jól esik mikor elmondjátok a véleményeteket :D Na de itt a napi friss...

Azt hiszem sok lány lenne most a helyemben.

Zavarban voltam mikor Liam belépett a szobámba és szinte tátott szájjal bámulta a rendetlen szobát. Nem csodálom hisz az összes cuccom szanaszét hevert ráadásul már a takarítás is ráfért volna a helységre. Ha tudom, hogy ma ide valaki bejön és az a valaki pont Ő lesz…

- Te tudsz zongorázni?  – kiáltott fel én pedig a szívemhez kaptam a kezem mivel annyira megijesztett.

Csodálkozva húzta végig az újait a billentyűzeten, szinte már elolvadt, ami a legjobb volt csillogtak a szemei.

A kezemet simogattam és lesütöttem a szemem. Őszintén szólva nem szoktam ezzel nagyon dicsekedni. Mindenki csak azt tudja, hogy szeretek énekelni.

- Mondhatjuk úgy is. – motyogtam az orrom alatt és a hajamba túrtam és leültem a zongora elé.

Igazából imádtam rajta játszani csak amikor elkezdtem mindig a szüleim jutottak az eszembe. Ugyanis maga a zongora még az anyámé volt. Mindig is azt akarta, hogy egyszer Danielle tanuljon meg rajta játszani, de Ő lusta volt meg aztán soha nem is volt tehetsége a zenéléshez. Sőt szó szerint utálta a hangszereket. És ez alól a zongora sem volt kivétel. Amikor kikötötte, hogy felőle ki is dobhassák a szüleim közel voltak ahhoz, hogy megvalósítsák azt. Az utolsó percben mentettem meg és hozattam a szobámba.

Azonban soha nem jártam zenetanárhoz mégis tudok rajta játszani. Unalmas délutánokon mikor tanulnom kellett volna én inkább próbáltam játszani rajta valamit. És az évek során sikerült is megtanulnom. Lehet van még rajtam mit csiszolni, de szerintem elég jó vagyok.

Liam csillogó szemeit rám emelte majd néhány pillanat múlva leült mellém amin meglepődtem. Annyira máshogy viselkedett velem mint régen. Sokkal többet beszél a jelenlétemben és állandóan mosolyog mikor meglát. Megváltozott, de nem tudom, hogy miért.

- Nincs kedved játszani valamit? – kérdezte meg végül és kérdően rámnézett.

Én csak elfordítottam a fejem és lesütöttem a szemem. Nem vagyok még kész Rá, hogy más előtt zongorázzak. Az éneklés még elmegy…ráadásul Ő Liam aki tehetséges énekes. Meg aztán Dani is otthon van Ő pedig utálja ha meghall játszani.

- Danielle utálja ha zongorázni hall. Bocs, de nem vagyok kíváncsi a hisztijére szóval inkább kihagyom. – vontam vállat az Ő arcáról pedig eltűnt a mosoly.

Mérgesen kifújta a levegőt és összekulcsolta a kezeit mint egy durcás kisgyerek aki nem kapta meg amit akart. Aranyos volt, de tényleg.

- Pedig azt hittem Te nem félsz tőle. – válaszolta majd egy gonosz mosolyt villantott.

- Én nem félek Tőle csak…- na jó most valljam be, hogy tőle félek mivel totál zavarban vagyok?

Érdekes beszélgetés alakulna ki. Talán még félre is értené a helyzetet. Most tisztára úgy viselkedek mint egy fülig szerelmes kiscsaj.

Izzad a tenyerem, görcsbe rándul a gyomrom akár hányszor csak ránézet és lassan már egy értelmes mondatot sem tudok normálisan elmondani.

Oké mi a franc van velem? Hisz Ő csak Liam aki történetesen a nővérem pasija. Szóval tuti, hogy nem érzek iránta semmit…csak össze vagyok zavarodva mivel ilyen közel még egy srác sem volt.

- Nem fogok énekelni egy szupersztárnak. – vágtam rá mérgesen. – Eszedbe sem jut, hogy mit érezhetek most? Tudom, hogy barátok vagyunk és azért nem mernéd a szemembe mondani, hogy milyen is vagyok. – keltem ki magamból és kerültem a tekintetét.

Lehet megharagszik rám és magára veszik, de nem érdekel. A büszkeségem nem engedi, hogy énekeljek. Ő baja ha ennyire szívére vesz mindent. Már megszokhatta volna, hogy ami a szívemen az a számon.

Csend telepedett a szobára majd azt vettem észre, hogy gyengéden maga felé fordítsa a fejemet.

- Akár mint csinálhatsz, az én szemembe Te mindenhogy tökéletes vagy. – nézett a szemeim közé és egy apró mosoly jelent meg a szája sarkában.

A dühöm egy csapásra eltűnt helyette boldogság járta át a szívem. Rettentően meghatottak a szavai mivel tudtam, hogy a szívéből beszél.

És, hogy honnan vagyok ilyen magabiztos. Ha egy fiú egy ilyen mondatot képes egy lány szemébe mondani akkor tényleg komolyan gondolja. És  Ő a szemembe mondta.

Csak mosolyogtam Ő pedig újra vissza fordult a zongora felé és elkezdett játszani és énekelni.(Dal) Egy olyan dalt amit eddig még soha nem hallottam pedig az összes zenéjüket fejből tudom mivel nagyon tetszik amit csinálnak.

De ez most valahogy más volt. Olyan mintha a saját érzéseiről énekelne. Az azonban nem lehet mivel ebből a szövegből semmi nem igaz Daniellre hanem egy teljesen más lányra.

Na várjunk csak…Liam szerelmes egy olyan lányba aki nem a nővérem? Az kizárt dolog mivel tökéletesen megvannak egymással.

Vagy mégsem, mivel mostanában elég sokat veszekednek. Pontosabban azóta amióta visszajött. Azt hiszem kezdek tisztára összezavarodni.

Viszont ez a dal most rendesen megsiratott. Pedig nem szokásom bőgni egy dalon, de ez akkor is olyan szívszorító volt.

- Danielle örülhet, hogy egy ilyen pasit talált magának. – szipogtam és kitöröltem a könnyeimet a szememből. – Tuti örült neki mikor elénekelted.

- Ki mondta, hogy ezt a dalt Neki írtam? – húzta fel a szemöldökét kérdően.

A szemeim kipattantak és kis híján lefordultam a székről. Szóval tényleg igazam volt. Más csajnak írta. Tudtam, hogy megcsalja míg turnén vannak! – Hát nagyon nem. Ugyanis egy teljesen más ihlette meg.

- Miért balhéztok mostanában annyit? – kérdeztem meg végül és most rajta volt a sor, hogy lehajtsa a fejét.

Először nem válaszolt és azt hittem, hogy nem is akar. De néhány pillanat múlva felemelte a fejét és hajába túrt amitől még kócosabb lett.

- Az emberek változnak úgy ahogy az érzések is. Félre ne érts szeretem Daniellet, csak néha már túl sok belőle. Magához akar láncolni mint egy rabot. Szinte már meg sem tudom mondani, hogy mikor voltam magam bulizni. – mesélte szomorúan én pedig sajnálkozva megveregettem a vállát.

Át tudom érezni amit érez. Nekem Dani csak a nővérem, de sokszor képes lennék elküldeni őt a Marsra.

- Majd idővel megszokod. – biztattam persze nem gondoltam komolyan.

Danielle soha nem fog megváltozni akár mit csinálhat.

- Kár erről beszélni. – vont vállat egyszerűen és csak, hogy megnyugtasson mosolyt varázsolt az arcára. – Gyerünk válasszunk dalt! – mondta és a laptopom felé fordult.

Látszott rajta, hogy többet nem akar beszélni a szerelmi életéről. Ha ezt akarja akkor én nem fogom erőltetni. Ő tudja, hogy mit érez.

Viszont akkor is fura ez az egész…