25

Sziasztok! Itt a várva várt utolsó rész. Remélem nem csalódtok bennem és elnyeri a tetszéseteket. Azonban mostanában nem kezdek új törit mivel semmi ihletem nincs. De amint lesz első lesz, hogy szólok ígérem.viszont novellákat lehet hozok ha úgy lesz kedvem és ihletem. Majd még jövööök:P

Hónapokkal később

Boldog vagyok, de tényleg. Nincs szükségem Liamre és semmilyen más pasira. Elegem van már abból, hogy mindig én szenvedek. Nem már megváltozott. Már csak a hamarosan megszülendő gyerekem érdekel.

Vissza térve az előző hónapokra. Mikor Liam megmondta, hogy nem szeret rá másnapjára bejelentették, hogy a banda egy évre európai turnéra megy. És ami a legjobb az- az volt, hogy a nővérem is velük ment.

Ezzel csak bebizonyította azt, hogy tényleg még mindig Őt szereti. Eleinte semmit nem aludtam és egész nap csak bőgtem. De most már nem. Liam nem érdemel meg egy könnycseppemet sem.

Ami pedig a legszörnyűbb, hogy akkor nap majdnem elmondtam, hogy terhes vagyok tőle. Még szerencse, hogy ő kezdett el először beszélni és így nem tudta meg. Nem akarom, hogy tudja azt, hogy az Ő gyereke. Sőt ha lesz olyan szerencsém remélem soha az éltben nem kell viszont látnom. Számára megszűntem létezni és az én számomra is Ő.

Csak játszott velem és még élvezte is, hogy hülyévé tud tenni. Ki tudja mennyiszer nevettek velem a nővéremmel.

Hogy még szeretem-e? Magamat hazudtolnám meg ha azt mondanám, hogy nem. Szeretem még annak ellenére is, hogy így elintézett. De soha nem tudnám ezt a szemébe mondani, ugyanis minden bizalmát elveszítette a szemembe. Csak egy szimpla srác lett a szemembe akitől már semmit nem akarok.

Nehéz, és tudom, hogy nehezebb lesz ha megszületik a gyerek ugyanis tudom, hogy hasonlítani fog rá és ha felnő érdeklődni fog az apja iránt. Akár mi is lesz, nem fogja megtudni, hogy ki az apja. Ha kell inkább hazudok, csak Liam ne tudja meg az igazat.

Abba belehalnák ha újra a szemébe kellene néznem és elmondani neki. Nem ez mind kettőnknek így lesz a legjobb. Ő boldog Daniellel és élheti tovább szupersztár életét én pedig boldogan fogom felnevelni a gyerekünket.

Tudom túl fiatal vagyok az anya szerepre,de a hónapok alatt megerősödtem. Hisz még is csak napok választanak el a szüléstől. Olyan fura még csak rá gondolni is. Soha nem szoktam magam anyaként elképzelni, gyerekkel a kezembe. Az valahogy soha nem az én stílusom volt, viszont most már semmi pénzért nem hátrálnák meg. Hisz mégis csak Liam gyerek az én első szerelmemé. Még ha csúnya vége is lett akkor is vele voltam a legboldogabb.

•••

A One Direction újra Londonban. Véget ért az európai turné a fiúk pedig a megérdemelt szabadságukat töltik a fővárosban…

Szem forgatva kapcsoltam ki a TV-t ugyanis semmi kedvem nem volt az arcát nézni. Persze a másik négy sráccal szívesen beszélnék, de inkább nem kockáztatok. Pedig kíváncsi lennék, hogy mi történt velük a hónapok alatt.

Még ők sem tudják, hogy terhes vagyok. Vagyis már nem sokára ugyanis mostanra vagyok kiírva.

Mélázásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Nagy nehezen feltápászkodtam a kanapéról ami elég sokáig tartott ugyanis ekkora pocakkal nagyon nehéz a közlekedés.

- Cam megtennél nekem egy szívességet. – csendült fel a vonalban Erica hangja én pedig csak kifújtam a levegőt.

- Hallgatlak. – mondtam.

- Nem lenne kedved bejönni értem a stúdióba mivel nincs kedvem elázni. – kérdezte könyörgően.

Erica ugyan abba a stúdióban találta munkát ahol anno Danielle és a fiúk is dolgoztak. Mivel jól írt dalokat ezért kétség kívül felvették és már két hónapja ott dolgozik és élvezi. Ráadásul elég jól keres szóval jól megvagyunk ketten.

Eleinte irigyeltem ugyanis mikor leérettségiztünk rögtön felvették és megvalósíthatta az álmait.

És én? A Ki Mi Tud-ot fölénnyel megnyertem ezért szó nélkül felvettek az LA-i főiskolára. Fájó szívvel mondtam vissza ugyanis gyerekkel nem hiszem, hogy bírnám. Lehet régen tényleg az álmom volt, de most már. Azt akarom, hogy a gyerekem normális körülmények között nőjön fel és ne szenvedjen semmiből hiányt.

- De. – nyögtem ki ugyanis ma egész nap görcsölt a hasam. – Mindjárt ott leszek…

- Köszi. – köszönt el boldogan majd letette.

Lassan szedtem össze a cuccaimat és kerestem meg a kocsi kulcsot majd indultam el be a városba.

Tényleg eléggé rossz idő volt, de az ember idővel hozzá szokik.  Unottan parkoltam le a stúdió előtt és indultam el be az épületbe ahol szokás szerint lesifotósokba ütköztem. Azonban most jóval többen voltak mint szoktak lenni.

Figyelembe se vettem őket, úgy mentem el mellettük és indultam Erica keresésére. Gyors tempóba róttam a folyosókat majd nyitottam be barátnőm irodájába ahonnan hangzavar szűrődött ki.

- Erica siess mert nem vagy túl…- nyitottam be az ajtón és csak akkor figyeltem fel a telefonomból mikor néma csend lett. Azt hittem mentem kiejtem a telefonomat a kezemből mikor Harry, Louis, Zayn és Niall tátott szájjal bámultak rám. - …jól.

Fejeztem be és hatalmasat nyeltem. A négy srác most tényleg megváltozott. Valahogy eltűnt az a kisfiús énjük.

Zayn fekete hajában egy szőke tincs virított arca pedig enyhén borostás volt. Louis haja már nem állt annyira égnek és ez miatt kék szemei még jobban virítottak. Harry göndör fürtjei igaz még mindig megmaradtak de jóval rövidebb volt. Niall haja szőkésbarna lett és fogszabályzója volt.

Percegik néma csend lett amit nem is csodáltam. Itt állok előttük hatalmas pocakkal. Persze, hogy nem tudnak megszólalni.

- Én magatokra hagylak. – hadarta el gyorsan Erica majd mielőtt kérdőre vonhattam volna kiviharzott a helységből.

Miért van olyan érzésem, hogy Ő ezt már jóval előre kitervelte. Nagyon jól tudta, hogy a srácok ma bent lesznek a stúdióba.

Csend.

Ha ők itt vannak akkor valahol Liam is itt van ami rám nézve szörnyű. Én megölöm Ericát.

- Öhm…sziasztok. – húztam mosolyra a számat majd intettem egyet a kezemmel köszönés képen. – Hogy vagytok?

- Te terhes vagy? – csúszott ki rögtön Harry száján az a kérdés amit én vártam.

Remek, most mit mondjak? Ők nem hülyék tudják, hogy mi volt köztem és Liam között.

- Szerintem eléggé egyértelmű. – tettem kezemet a hasamra.

- Liam. Igaz? – kérdezte csendesen Zayn majd közelebb jött és barátságosan megölelt.

Az elfojtott érzelmek egyszerre törtek elő belőlem és azt vettem észre, hogy a vállán bőgök mint egy normáltalan. Egyszerűen már nem bírtam muszáj volt kiadnom magamból és tudom, hogy Ők megértenek.

- Aha. – szipogtam is a többi srác is körém állt. – Könyörögve kérlek, ne mondjátok el neki.

- De hát Cam, az Ő gyerek is. Ő is ugyan úgy hibás mint te. – emelte feljebb a hangját Louis.

- Igen ez igaz, de nem szeret. A szemembe mondta, hogy még mindig a nővéremet szereti. És én nem akarok a boldogságuk útjába állni. – magyaráztam keményen.

- Danielle és Liam? Mond csak mikor olvastál te utoljára híreket? – kérdezte Niall én pedig csak vállat vontam. Őszintén megmondva róluk semmit nem olvastam mivel olyankor mindig elbőgtem magam. – Ezek szerint Te akkor nem tudod, hogy két hónapja szakítottak mivel Liam elmondta neki az igazat.

- Tessék? – kerekedett el a szemem.

- Megmondta neki, hogy nem szereti. – válaszolta egyszerűen Zayn én pedig totál összezavarodtam.

Az kizárt dolog, hisz Ő maga mondtam nekem, hogy még mindig szereti. Az ember érzései nem változhatnak ilyen hamar.

- Nem hiszem el. – ellenkeztem és felhúztam az orrom. – Tudom, hogy nem bírjátok Dani-t de bele kell törődnötök, hogy szeretik egymást. – meghasadt a szívem mikor ezt mondtam, de sajnos ez volt az igazság.

- Camille, Liam téged szeret és senki mást. Miattad szakított Daniellel és miattad jöttünk vissza a turnéról ugyanis rendbe akarja hozni amit elszúrt. – kelt ki magából Harry úgy ahogy én eddig még soha nem láttam.

- Ez nem igaz! A szemembe mondta azt, hogy semmit nem jelentettem neki és csak azért volt velem, hogy legyen újra boldog a nővéremmel. – kiabáltam most már én is.

- Semmit nem tudsz. – csóválta a fejét Louis nekem pedig most lett elegem.

Mérgesen utoljára még rájuk néztem majd felhúztam az orrom és kicsörtettem a szobából. Nem akartam tovább hallgatni a sületlen szövegüket amiből semmi nem volt igaz.

Szinte már rohantam a folyosókon és villámló tekintettel kerestem Ericát…

- Bocs, de nem fi…- kanyarodtam be az egyik helységbe és bele ütköztem egy idegen alakba.

Sajnálkozva emeltem rá a tekintetemet amiért neki mentem, de a szívem egy ütemet kihagyott mikor a jól ismert kiskutyaszemekkel találtam szembe magam.

Ilyen az én szerencsém. Akit a legjobban nem akarok látni azzal találom szembe magam.

- Liam? – kérdeztem óvatosan az Ő szája pedig szétnyílt a csodálkozástól.

Feltűnően végig mért majd teljesen elfehéredett. Na most bele néznék az agyába.

- Cam? – kérdezte Ő is majd végre vissza nyerte az eredeti színét.

- Szia. – köszöntem bátortalanul, de Ő még mindig csak a hasamat bámulta. – Rég láttalak! Mi történt veled?

- Oké ki volt az a szemétláda aki ezt csinálta veled? – kelt ki magából és úgy fújtatott mint egy macska.

Jót mosolyogtam magamba az arckifejezésén. Komolyan minden pénzt megért, és ha nem lennék ilyen helyzetbe már rég elröhögtem volna magamba. Azonban most nem ez a legalkalmasabb pillanat.

Most jött el az én időm. Ha a srácoknak tényleg igazuk van és Liam még mindig érez irántam valamit akkor meg kell tudni az igazat még ha nehéz is lesz és lehet semmin nem fog változtatni.

Hosszan kifújtam a levegőt és bementem abba a helységbe ahonnan Ő jött ki. Meg sem lepődtem rajta, hogy utánam jött és becsukta ránk az ajtót.

- Te! – fordultam felé és félve rá néztem.

Pupillái kitágultak és újra elfehéredtek, de szerintem nem fogta fel, hogy mit is mondtam az előbb.

- Nem értelek. De nem is érdekel. Viszont üzenem Justinnak, hogy ne kerüljön a szemem elé mert a két kezemmel fogom megölni. Mi van Ő soha nem hallott a védekezésről? Gondolom most faképnél hagyott mert így már nem kellesz neki…

És csak hadarta a magát még csak szóhoz sem engedett jutni az én türelmem pedig elfogyott. Elegem volt mindenkiből. Csesszék meg terhes vagyok és akár melyik pillanatban megszülhetek!

- Szerintem magadat kéne kioktatnod ugyanis ezt az egészet Te csináltad velem. – sziszegtem a fogaim között. – A Te gyerekedet hordom a szívem alatt Liam! – és kimondtam.

Úr Isten megtettem és ki mertem mondani. Milyen jó érzés!

- Te..te…tessék? – dadogott és hatalmasokat nyelt. – Ez most komoly?

- A legkomolyabb. Szerinted viccelnék ilyennel? – kérdeztem csendesen.

- De mégis hogyan? Vagy mikor? – kérdezte zavartan és a hajába túrt megsemmisülten.

Elég érdekes kérdések pont Tőle. Pedig azt hittem eléggé nyilvánvaló lesz a számára hisz Ő miatta van ez az egész.

- A szülinapomon mikor elvittél abba a szállodába. – világosítottam fel az Ő száján pedig megjelent egy bujkáló mosoly.

- Az volt életem legszebb estéje. – mondta mosolyogva az én szívem pedig gyorsabban kezdett el verni.

- Most már mindegy. Semmit nem változtat már…

- Szakítottam Daniellel. – nézett a szemeim közé. – Miattad!

Az Ő szájából olyan fura volt ezt hallani. Hónapokkal ezelőtt azt mondta mennyire szereti most meg azt mondja, hogy mindennek vége. Összezavarodtam.

- Az a baj Liam, hogy már nem tudok hinni neked. Hónapokig csak játszottál velem majd közölted, hogy még mindig a nővéremet szereted. – emlékeztem vissza és elfordítottam a fejem.

Újra lejátszódott a szemem előtt a jelenet és azon voltam, hogy ne sírjam el magam.

- Tudom és gyűlölöm is magam miatt amiért hagytam megfenyegetni magam. – sütötte le a szemei én pedig értetlenül bámultam rá. – Danielle eljött hozzám az egyik este és közölte velem, hogy tudja mi van kettőnk között. Azt mondta ha nem vetek véget ennek az egésznek Ő fog csúnya véget vetni. Megőrült, de komolyan. Pisztolyt hordozott a táskájában és követett engem.

Köpni- nyelni nem tudtam miközben ezt mondta. A nővérem képes lett volna megölni a saját kishúgát? – Kijelentette, hogy velünk jön a turnéra, de az idegrendszere összeroppant. Mindenhol azt látta, hogy megcsalom végül pedig nekem támadott egy késsel és a srácoknak az utolsó pillanatban sikerült levakarniuk rólam.

- Ez szörnyű. És most hol van? – tudtam, hogy igazat mond mivel Danielle tényleg eléggé fura természet volt. De azért ezt én sem néztem volna ki belőle. Most már értem, hogy miért nem láttam hónapok óta.

- Diliházban, de nem érdekel. Elvett tőlem téged. – mondta és egy könnycsepp csordult le az arcán. – Cam én mindig is szerettelek. Hidd el én nem akartalak megbántani, de nem tehettem mást…

- Nem tudom már, hogy mit higgyek…- már én is sírtam, olyan jó volt mindezt hallani viszont féltem a csalódottságtól is.

Azonban nem tudtam sokáig gondolkozni mert egy hatalmas fájást éreztem a hasamba és rémülten Liamre néztem. Könyörgöm csak most ne induljon meg a szülés. Csak nem előtte!

- Liam…- néztem rá kétségbeesetten Ő pedig rögtön oda ugrott mellém és aggodalommal teli arccal nézett. – Azt hiszem szülni fogok…

- Mi? Pont most? Nem bírod ki amíg hívok orvost? – kérdezte és látszott rajta, hogy fogalma sincs mi tévő legyen.

- Be kell vinni a kórházba. – emeltem fel a hangom.

- Ja tényleg. – csapta magát homlokon majd a karomnál fogva kihúzott ám az ajtóba beleütköztünk a négy hallgatózó srácba.

- Mi történt? – kérdezte Niall.

- Cam szülni fog. Be kell vinni a kórházba. – mondta szinte már ordibálva Liam és most a srácokon volt a sor, hogy elfehéredjenek.

- Biztos? – nézett rám Louis.

- Cseszd meg Lou nézz rá. – csapta fejbe Harry, a barátját aki csak vállat vont.

Milyen jó, hogy ennyi épeszű lénnyel vagyok körülvéve. És ha belegondolok, hogy egy ilyen lesz a gyerekem apja.

Végül aztán nagy sokára végre elindultunk a kórházba. Persze az egész úton mindenki engem próbált nyugtatni nem sok sikerrel.

Azonban mikor végre már a kórházban voltunk és egy hordágyon feküdtem még jobban megrémültem.

- Liam könyörgök csak most ne hagyj egyedül. – szorítottam meg kétségbeesetten a kezét és éreztem ahogy a szememből könnyek csorognak.

Most tényleg szükségem volt rá és ha ezt a kérésemet teljesíti akkor tudni fogom, hogy tényleg szeret-e még. Mert én még igen és akár mire képes lennék érte.

- Örökké veled maradok Cami. – fogtam meg ő is a kezem és egy lágy puszit nyomott a homlokomra ami engem megnyugtatással töltött el...

•••

- Taylor Payne ennél jobban nem is hasonlíthatnál az apádra. – mondtam az előttem ülő kissrácnak aki boldogon kacagott azon ahogy kinéztem ugyanis a drága kisfiam épp most borított be az előtte heverő étellel. 

Nem csak kinézetileg hasonlított Liamre hanem természetileg is. Szinte tőlem semmi nem örökölt.

- Ezt kikérem magamnak. Én soha nem szoktam kajával dobálózni. – tette a durcást Liam ám mikor én elfordultam láttam, hogy vigyorogva simogassa meg Taylor fejét ami azt jelentette, hogy büszke rá. – Egyébként is nem csak rám hasonlít.

- Én nem bánom mivel ha ugyan olyan lesz mint Te akkor a csajok meg fognak érte őrülni. – vontam vállat vigyorogva és ránéztem alig pár hónapos fiúra.

Olyan gyorsan telik az idő mióta újra minden rendben. Liam és én persze összejöttünk és összeköltöztünk ugyanis a villába nem lehetett volna normálisan élni egy picivel.

A srácok így is mindennapos vendégek voltak nálunk mivel annyira imádták Taylort.

- Szóval akkor Te is megőrülsz értem? – húzta fel vigyorogva a szemöldökét.

- Én ilyet egy szóval nem mondtam.

- Nem kell tagadnod. Tudom, hogy egész nap csak rám gondolsz. – mondta és kacsintott egyet.

Néha olyan fura arra gondolni, hogy még csak húsz évesek sem vagyunk, de már családunk van. Féltem attól, hogy mi lesz akkor ha megszületik, de most már tudom, hogy kár volt aggódnom.

Liam imádja Őt és képes lenne egész nap csak vele játszani. Sőt már a stúdióba is magával viszi és büszkén mutogatja a sajtónak is. Nem érdekli, hogy fiatal és ezért sokan elítélhetik. Nem bánja, hogy véletlenül jött össze hanem inkább örül neki. A rajongóknál persze kiverte a biztosítékot, de nem pártoltak el a bandától. Volt olyan is már, hogy az egyik londoni koncerten követelték, hogy vigye fel a színpadra, Liam pedig boldogan teljesítette és egy egész számot úgy énekelt el, hogy Taylor a karjaiban volt.

- Igazad van kár tagadnom. – mondtam. – Viszont én nem csorgatom a nyálam úgy mint egyesek…

- Hé én arról már nem tehetek, hogy a barátnőm a világon a legszebb csaj. – húzta fel az orrát én pedig vigyorogva fogtam meg a pólóját és húztam magamhoz a szánk pedig összeért. – Szeretlek Cam.

- Tudom Liam. És én is szeretlek. – mondtam két csók között.

Igen most már tényleg boldog vagyok, ugyanis mindent megkaptam az élettől amit akartam.

24

Itt az utolsó előtti rész :D Ahogy észre vettem a tegnapi rész sokatoknál kiverte a biztosítékot...garantálom, hogy ez még jobban ki fogja...Örülök neki, hogy a novellám is elnyerte a tetszéseteket :P majd megrpóbálok még valami ilyesmit összehozni....

Hülye voltam mikor beléd szerettem!

Végül aztán nagy sokára úgy döntöttem, hogy elmegyek az orvoshoz és kivizsgáltatom magam. Gondolkodás nélkül Ericát is magammal vittem aki boldogan vállalkozott a szerepre. Most volt rá a legnagyobb szükségem ugyanis hosszú éjjeleken át meséltem el neki a legféltettebb titkaimat is Ő pedig szótlanul végig hallgatta.

Rádöbbentem arra, hogy tényleg ő az egyetlen igaz barátom csak eddig én nem ismertem be. De bebizonyította, hogyha szükségem van mellettem áll.

És most tényleg szükségem volt rá ugyanis kiderült, hogy négy hetes terhes vagyok. Ami azt jelentette, hogyha úgy gondolom elvetethetem. Gondolkodás nélkül rávágtam azt, hogy megtartom.

Tudom még csak 18 éves vagyok és iskolás, de akkor is Liam gyerek van a hasamba. Még ha Őt nem is fogja érdekelni és végleg szakít velem akkor is marad róla egy emlékem. Nem lenne szívem elvetetni a gyerekét amiben a vérek csorog. Akár mi lesz is megoldom és tudom, hogy Ericára számíthatok és a srácokra is.

•••

- Figyelj én tudom, hogy nehéz meg minden, de Liamnek joga van megtudni az igazságot. – a történtek után rögtön elköltöztem otthonról és most Ericáék egyik lakásában lakunk ketten amit a szülei neki adtak.

Eszem ágában sem volt otthon maradni a nővéremmel ugyanis a pocakom néhány hét múlva nőni fog és akkor el kellene mondanom neki az igazságot. Amit persze nem akarom mert akkor Liam is megtudná.

Zavaros ez az egész, de sajnos Ericának megint igaza van. Joga van Liamnek tudni róla, de én nem akarom tönkre tenni az életét. Fiatal még és szinte nem is élt.  Azóta mióta tudom, hogy terhes vagyok még csak a telefont sem vagyok hajlandó felvenni neki pedig naponta hív.

- Tudom, de…mi lesz Justinnal? Ha megtudja képes lesz megtámadni Őt. – kerestem a kifogásokat és a párnába nyomtam a fejem.

És ezzel nem is hazudtam. Ha megtudná, hogy mástól vagyok terhes elveszítené a fejét és ki tudja, hogy mit csinálna mivel rögtön rájönne arra, hogy nem tőle van a gyerek.

- Ó én miatta már nem aggódnék. – kuncogott fel önelégülten Erica én pedig rögtön rákaptam a tekintetemet és követelőzően ránéztem. – Ugyanis a kedves barátodat néhány napja rajtakapták drogozni a suli udvarában és most javítóintézetbe zárták és ha majd betölti a 18-at börtönbe helyezik át. – mesélte, de hangjában semmi sajnálatot nem lehetett észre venni.

Justin börtönben van? Szóval akkor tényleg igazak voltak azok a pletykák, hogy sötét barátai vannak. És én mégis bedőltem neki. Néha mennyire esztelenül tudok gondolkozni.

- Akkor ezek szerint a kapcsolatunknak vége. – sóhajtottam fel mintha annyira sajnáltam volna. Hisz én még csak nem is sajnáltam szóval fogalmam sincs, hogy mit kellene sajnálnom rajta.

- Igen, úgyhogy mehetsz is Liamhez és elmondhatod neki a jó hírt. – csapta össze a kezét boldogan.

Azt hiszem eljött az ideje, hogy Liam mindent megtudjon…

•••

De a bátorságom egy csapásra elszállt. Nem bírtam rászedni magam, hogy elmenjek hozzá és elmondjam neki.

Azonban egy nap mégis eltökéltem magam és elvitettem magam Ericával a srácok villájába.

Hatalmasat nyeltem mikor csöngettem és vártam, hogy valaki ajtót nyisson.

- Cam rég láttunk erre fele. – nyitódott az ajtó és Niall jelent meg. – Mi a hézag?

- Öh…szia…én csak Liamet keresem. Otthon van? – kérdeztem félve Ő pedig utat engedett.

- A szobájában van. – mondta, de valahogy az arca egy csapásra más lett.

Mosolyogva bólintottam és elindultam a helység felé. A hát szokatlanul üres volt amiből azt vettem le, hogy a többiek nincsenek otthon. Tiszta fura volt, hogy egyikőjük sem ugrik a nyakamba és nevetnek. Mintha nem is az ő házukban lennék.

Aztán elértem a szobája elé. Kezem remegni kezdett mikor kopogtam és izzadt a tenyerem mint akkor mikor zongorázott nekem én pedig nem értettem, hogy mi bajom van.

Akkor azért volt mert belé szerettem, csak nem jöttem rá, most pedig azért volt mert féltem. Hogyisne félnék, hisz lehet örökre elveszítem csak az miatt mert véletlenül hibáztunk. Istenem minek kellett lefeküdnünk pedig tudtuk, hogy nem lenne szabad.

Tudtuk, hogy ott van Danielle és azt is tudtuk, hogy nem akar szakítani. Minket azonban nem érdekelt.

Lépések zaja hallatszott bentről majd néhány másodperc múlva szembe találtam magam a kócos hajú Liammel. Mikor meglátott az arcán megjelent egy apró mosoly majd ismét komor lett. Valahogy olyan fura volt.

- Hát Te? – kérdezte egyszerűen és arrébb állt, hogy tudjak bemenni a szobájába. – Napok óta próbáltalak hívni, de nem vetted a telefont.

Bűntudatot éreztem azonban szégyelltem is magam. Ha tudná, hogy miért nem vettem a telefont.

- Ne haragudj, de beteg voltam. Egyébként mi volt olyan sürgős. – kértem bocsánatot.

- Beszélnünk kell. – mondta komoran engem pedig megrémített.

- Igen én is azért jöttem ugyanis el kell mond…- kezdtem el mondani, de Ő közbe vágott.

- Cam ami köztünk van annak most van vége. – mondta el egy szuszra és valami oknál fogva kerülte a pillantásomat.

A szívverésem hirtelen megállt és szédülni kezdett körülöttem a világ. Biztos csak a fülem játszik velem. Az kizárt, dolog, hogy azt mondta, hogy vége. Nem az nem lehet, hogy csak így. Ráadásul pont most amikor szükségem van rá.

- Tessék? – kérdeztem dadogva. – Liam mi ütött beléd?

- Belém? Inkább beléd! Már az elején abba kellett volna hagynunk. Én…én szeretem Danielle-t. – mondta ki a fájó szavakat az én szememből pedig egyesével pottyantak ki a könnyek.

- Igaz? Akkor te mindig is a nővéremet szeretted és velem pedig csak játszottál? Élvezted, hogy játszhatsz az érzéseimmel. Liam én tényleg szerettelek…

- Épp ez az. Te el akartad előlem venni Danielle-t. Vedd tudomásul semmit nem gondoltam komolyan abból amit mondtam. Csak azért csináltam mind azt, hogy legyen újra olyan a kapcsoltam Daniellel mint régen volt.

- Kihasználtál én pedig bedőltem neked! Tudod mit bánok a legjobban? Hogy komolyan teljes szívemből beléd szerettem. – mondta a szemébe zokogva és el mentem mellette.

- Cam várj…- szólt utánam, de én becsaptam magam után az ajtót és amilyen gyorsan csak tudtam elrohantam a házból majd beszálltam Erica autójába és a vállán zokogtam tovább.

Mindennek vége, lerázott mivel soha nem szeretett. Csak játszott velem és ráadásul még élvezte is. Hogyan is gondolhattam azt, hogy tényleg szeret? 

23

Sziasztok! Elérkezett a nap mikor felteszem a várvavárt novellát. ha sok komit kapor rá akkor esetleg elkezdek gondolkozni máson is :D csak rajtatok áll...viszont egy kevésbé boldog hír. A törinek hétfőn vége van viszont szerintem az utolsó 3 rész lett a legizgalmasabb :P

Mondj el mindent!

Kétség sem fér ez volt életem legszebb szülinapja. Azonban valami oknál fogva mégis lelkiismeret furdalásom volt.

Hónapok óta vagyok együtt Liammel, de most történt meg először az, hogy megsajnáltam a nővéremet.

Egyszer úgyis ki fog derülni az igazság és akkor Ő lesz az aki alul marad magányosan. Én pedig nem akarom azt, hogy szenvedjen. Úgy döntöttem, hogy ha egyszer normális kedve lesz talán elmondok neki mindent. Ideje megtudnia az igazat, ugyanis ez már nem csak puszta játék ami köztem és Liam között van.

Mind ketten szeretjük egymást és már elegünk van abból, hogy titkolóznunk kell! Úgy akarjuk szeretni egymást mint a többi normális pár.

•••

Hetekkel később azonban már nem tudtam bujdosni a nővérem előtt. Eddig egész jól sikerült viszont az egyik délelőtt sajnálatomra belé ütköztem. Mikor megláttam a gyomrom felfordult, de ezt már kezdtem megszokni. Ugyanis nem valami jó mostanában az egészségi állapotom. Minden nap fáj a fejem és alig bírok enni mivel ha megérzem valamilyen étel szagát a hányás kerülget. Tudtam én, hogy nem lett volna szabad elmennem abba a kínai étterembe Justinnal. Biztos ételmérgezést kaptam.

- Nocsak végre elém mered tolni az orrod?! – kérdezte gúnyosan mikor én ki akartam térni a folyosón, de Ő az utamat állta.

- Figyelj Dani, nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy beszéljünk ugyanis nem érzem magam valami jól. – néztem rá sajnálkozva és muszáj volt a kezemmel megtámasztanom magam a fallal.

Tényleg rettentő rosszul éreztem magam és minden erőmre szükségem volt, hogy ne hányjam le a nővérem cipőjét. Ennek így nem lesz jó vége.

- Tudom, hogy az miatt vagy pipa rám mert nem mentem el arra a bulira amit a srácok szerveztek neked. De nem értem mit panaszkodsz ugyanis szemtanúk szerint nagyon jól elvoltál Liammel. – kulcsolta össze a kezeit a melle alatt én pedig egy fancsali mosoly kíséretében ránézet.

Sejt valamit, látom rajta. Talán már tudja is, hogy akkor egész éjjel egy szálloda szobájában voltunk és hadd ne mondjam tovább, hogy mit csináltunk.

- Á már el is felejtettem. Megbocsájtottam, hogy megint elfeledkeztél rólam. – nyeltem hatalmasokat és próbáltam olyan arcot vágni mintha semmi bajom nem lenne.

- Cam engem nem versz át. De ha egy újjal is hozzá mersz érni Li…- fenyegetőzött tovább, de nem bírtam.

Kezemet a szám elé tettem és éppen, hogy csak elértem a fürdőszobát majd a mosdó felé görnyedtem és szinte ami bennem volt az minden kiment.

És ez a művelet a nap további részben is kihatott. Akár milyen fura szagot megéreztem rögtön rohannom kellett a WC-re. Utáltam ha beteg vagyok, ráadásul még csak fel sem tudok kelni.

Azonban mikor már napok óta nem javult az állapotom kezdtem megijedni. Ennyire beteg nem lehetek, hogy nem képes átmenni rajtam.

•••

- Biztos minden rendben? – kérdezte az egyik este Erica mikor átjött megnézni, hogy mi van velem. – Soha nem láttalak még ennyire betegnek. Borzalmasan nézel ki.

- Köszi a bókot, de már jobban érzem magam. – mosolyogtam rá erőltetetten ám a másik pillanatban megint rohannom kellett a mosdóba.

Komolyan mondom az agyamra megy.

- Nem úgy nézel ki. – guggolt le mellém a földre Erica és elkezdte barátságosan simogatni a hátam.

Majd felsegített és vissza mentünk a szobámba én pedig mint egy hulla úgy dőltem vissza az ágyba.

- Soha többet nem eszek, kínai kaját. Esküszöm! – forgattam meg a szemeimet ám Erica szemei hirtelen kipattantak.

- Mond csak Cam…öhm Justinnal, hogy vagytok? – kérdezte óvatosan én pedig nem értettem mire akar kilyukadni.

Legszívesebben rávágtam volna azt, hogy sehogy és, hogy legszívesebben szakítanák vele, de nem mertem szólni mert akkor azt is el kellene mondanom, hogy mi van Liammel. Pedig a barátnők általában elmondják egymásnak a titkaikat.

- Jól. Miért? – kérdeztem alig hallhatóan, de az Ő szemei valahogy olyan furán csillogtak ami azt jelentette, hogy nagyon töri valamin az eszét.

- És voltatok már úgy együtt? – kérdezte lassan én pedig meghökkentem.

Most komolyan a szexuális életemre kíváncsi? Na persze majd kiteregetem neki a magánéletemet.

- Komolyan, most ez, hogy jön ide? – kezdem ideges lenni mivel utáltam ha hülyeségeken jár az esze.

- Ne kapd fel a vizet, de szerintem te terhes vagy. – tördelte a kezeit idegesen én pedig hirtelen köpni- nyelni nem tudtam.

- Hogy mi? – keltem ki magamból és egy csapásra elmúlt a rosszul létem.

- Figyelj, rosszul vagy már napok óta, azt mondod, hogy szédülsz és fáj a fejed, nem bírod az ételszagokat mivel akár hányszor megérzed kihányod magad. – magyarázta én pedig megsemmisülten feküdtem vissza az ágyba, persze Ő tovább magyarázta.

De nekem csak egy dolog járt az eszembe. A szülinapi bulim mikor is Liam elvitt abba a szállodába és lefeküdtünk. Most, hogy így vissza gondolok még csak nem is védekeztünk mivel annyira örültünk neki, hogy együtt lehetünk egy egész éjjel. Akaratom ellenére is a hasamhoz kaptam a kezem és elszorult a szívem. Ebből hatalmas botrány lesz ha kiderül. Liam dühöngeni fog és akár még meg is utálhat. Hisz fiatal én pedig a nyakára varrok egy gyereket csak azért mert voltam olyan hülye, hogy belé szerettem.

Ericának pedig tényleg igaza volt. Ez mind a terhesség jele.

- Hát, Justin biztos nem fog örülni neki. – fejezte be Erica majd megszorította a kezem, de én kitéptem és mérgesen kifújtam a levegőt.

- Justin soha még egy újjal sem ért hozzám. Csak csókolóztunk semmi több és nem is lesz több ugyanis amint alkalmam lesz rá szakítok vele. – mondtam dühösen ugyani épp itt az ideje, hogy megtudja az igazat. Megérdemli, hogy tudja.

- De ha nem Justin…

- Liam Payne és igen az a Liam aki a nővérem pasija…- világosítottam fel és hosszú magyarázatba kezdtem.

Elmondtam kezdet eleitől kezdve azt, hogy hogyan csókolt meg először, hogy mit csináltunk mikor bárányhimlősek voltunk, aztán mikor titokban elmentünk kirándulni és végül a szülinapi bulimat.

- Te jó ég, hiszen akkor Te Liam gyerekét várod! – kiáltotta el boldogan magát én pedig újra visszafeküdtem az ágyba és a plafont kezdtem el bámulni. Liam gyerek…talán az ő gyerekét hordozom a szívem alatt…

22

Friss rész ...Komizniiiiii

Édes tizennyolc!

Talán eddig még egyik évben sem vártam azt, hogy szülinapom legyen. Viszont ebben az évben ez megváltozott. Ugyanis végre 18 leszek és végre felnőtt ami azt jeleni, hogy nyugodtan elköltözhetek a nővéremtől és normális életet élhetek. Olyat ami addig még nem adatott meg.

Igazából ajándékokat nem vártam mivel csak Erica és Danielle tudja, hogy melyik nap van. A barátnőm persze minden évben felköszönt és olyankor egész nap együtt vagyunk. A nővéremet pedig hidegen hagyja.

•••

Szombaton mosollyal keltem fel ugyanis ma van az a bizonyos nap. Végre felnőtt lettem. A fürdőszobába dudorászva mentem be és még a konyhába is. Ám ott Harryvel, és Louissal találtam szembe magam.

- Hát ti meg mit kerestek itt ilyen korán reggel? – húztam fel a szemöldökömet kíváncsian.

Nagyon jól tudtam, hogy mind ketten imádnak fél napokat lustálkodni, viszont most nem látszanak fáradtak. Sőt inkább túl vannak pörögve ami náluk nem jó jel.

- Már régen voltunk együtt, gondoltuk elmehetnénk valahová. – mondta egyszerűen Harry, Louis pedig a hátamnál fogva elkezdett kinyomni az ajtón.

Pedig semmi kedvem nem volt velük menni. Szombaton én általában egész nap a TV előtt szoktam ülni és bámulni azt aztán este pedig Ericával vagyis most már Justinnal el szoktunk menni valahová bulizni.

- És a többiek? – kérdeztem kíváncsian ugyanis gyanús volt ez az egész nekem.

Ha régen láttak akkor mindig mind a négyen jönni szoktak nem csak ketten. Remélem nem terveznek semmi hülyeséget, mivel arra úgy is előbb utóbb rájövök.

- Otthon vannak és épp a vill…- kezdte el mondani Lou, de Harry egy ügyes mozdulattal fejbe vágta.

- Alszanak ugyanis ki vannak már fáradva a sok koncert miatt. – fejezte be Harry és sejtelmesen ránézett barátjára.

Oké ez az egész kezd félelmetes lenni. Ugyani az egyik plázánál állította meg az autót majd elkezdtük róni az üzleteket és minden áron rám akartak erőszakolni egy dögös ruhát. Végül persze nem hagytam a kísértésnek és bele mentem, de csak egy feltétellel ha Ők is vesznek maguknak valamilyen új ruhát. Boldogan egyeztek bele majd mind a hárman vadonatúj ruhában hagytuk el az üzletet.

Késő délután azt hittem, hogy haza megyünk, de helyette még be akartak ülni moziba is mivel szerintük még így is keveset voltam velük. Nem tehettem más, beültem velük egy hülye horror filmre majd mikor vége lett már teljesen besötétedett.

Mikor ismét autóba szálltunk még mindig nem haza felé vittek.

- Oké, mi ez az egész? – kérdeztem és felhúztam a szemöldökömet, de mielőtt tovább kérdezősködhettem volna leparkolt a villájuk előtt.

- Zayn és Niall is látni akar. – mondta sajnálkozva Louis én pedig már tényleg semmit nem értettem.

Eddig azt mondták, hogy fáradtak most meg hirtelen látni akarnak? Most már tuti, hogy terveznek valamit!

Valami oknál fogva engem küldtek előre mivel állításuk szerint Zaynék már várnak. Ám mikor beléptem az ajtón sötétség fogadott és csend.

Épp azon voltam, hogy megfordulok és jól leteremtem ezt a két jómadarat mikor hirtelen felnyitódott a villany és egy csomó ember egyszerre kiáltotta azt, hogy : Boldog szülinapot Camille.

Hatalmasokat nyeltem nehogy elsírjam magam mivel eddig még senki nem csinált nekem szülinapi bulit. Nagyon meghatódtam.

- Ez most komoly? – néztem az öt srácra ugyanis időközben Liam is csatlakozott Zaynhez és Niallhez. – Srácok eddig még senki nem csinált nekem bulit.

- Tudjuk. Liam mondta ezért gondoltuk, hogy örülni fogsz neki. – vigyorogta Zayn majd megölelt és egy csomagot nyomott át a kezembe.

- Szóval örülsz? – kérdezte Louis és Ő is megölelt.

- Ezért voltatok ma olyan furák ugye? Köszönöm szépen.

- Aha. Igazából ne nekünk köszönd ugyanis Liam ötlete volt. – mondta Harry és Liam felé bökött aki sugárzó arccal nézett.

- Aranyosak vagytok, de tényleg. Imádlak titeket. – mondtam és mind a négy srácot egyszerre szorítottam magamhoz.

Azonban az is feltűnt, hogy Danielle nincs itt. Miért is lenne, hisz Őt soha nem érdekelte, hogy mi van velem.

A buli persze eszméletlen volt. Felhőtlenül tudtam szórakozni és táncolni. Nem kellett megjátszanom magam.

Épp Niallel táncoltam mikor Liam megfogta a kezem és elhúzott a szőkeségtől aki vigyorogva kacsintott egyet barátjára.

- Már csak én maradtam ki a sorból. – suttogta majd a kezemnél fogva kivezetett a tömegből és meg sem állt az autójáig. Gyorsan beindította a motort és meg sem állt London egyik legmenőbb szállodájáig. Csodálkozva és értetlenül szálltam ki és hagytam, hogy maga után húzzon. Fogalmam se volt róla, hogy mit akarhat itt. Ami pedig még furább volt az-az az volt, hogy az egész szállodában senki nem volt csak mi ketten.

- Liam miért nincs itt senki? – kérdeztem érdeklődve Ő pedig válasz helyett kinyitotta az egyik szoba ajtaját és szó szerint benyomott rajta majd mikor a szoba közepén voltam felnyitotta a lámpát én pedig azt hittem megint elbőgöm magam.

Az egész szoba tele volt gyertyákkal rakva az ágyon pedig rózsaszirmok hevertek. Mosolyogva csillogó szemekkel fordultam újra Liam felé, de mikor rá néztem azt hittem felsikoltok.

Az a kutya volt a kezében akit Cost Ricában láttunk. Ezt nem hiszem el, megvette, de mégis hogyan?

- Boldog Szülinapot Cam. – lépett közelebb hozzám és megcsókolt majd mikor elváltak ajakaink a kezembe nyomta a kutyust.

- De mégis, hogy…

- Nos mielőtt eljöttünk volna én még vissza mentem abba a parkba és mondtam, hogy senkinek ne adják el. Majd mikor haza jöttünk vissza küldtem érte Andyt. – magyarázta vigyorogva. – Tudom, hogy már régóta akartál egyet.

- Legjobb szülinapi ajándék. – mondtam csillogó tekintettel közben pedig a kutyát dögönyöztem.

- Hé, még nem is kaptál meg mindent. – mondta felháborodva, de a másik pillanatban a karjai közé kapott és ledobott az ágyra.

- Te intézted el ugye, hogy ma senki ne legyen itt. – kérdeztem de rögtön a számat vette célpontba és hevesen csókolózni kezdtünk. Egyesével kerültek le rólunk a ruhadarabok én pedig nem ellenkeztem.

- Egész éjjel az enyém vagy és azt csinálunk amit csak akarunk. – mondta közben pedig a hasamat csókolgatta.

Ellenvetésem nem igen volt sőt inkább örültem neki. Most már biztos, hogy ez életem legjobb szülinapi ajándéka…

21

Sziasztok itt a friss és a novellát szombaton fogom feltenni, de persze az új részt is :D csak gondoltam szólok :P Komikkat

Élvezem az életet és semmi másra nem gondolok!

Mocorgást éreztem mellettem ezért muszáj volt kinyitnom a szemem. Hozzá szoktam már, hogy Liam minden reggel mellettem fekszik.

A napok rekordsebességgel teltek, nagy bánatomra. Ha tehettem volna legszívesebben megállítottam volna az időt. Nem hiába mondják azt, ha az ember jól szórakozik az idő szinte repül. És ez velünk is így volt.

Minden éjjel későn feküdtünk le mivel addig a várost jártuk és szórakoztunk. Nappal pedig általában a tengerparton voltunk.

Ami pedig a legjobb volt az-az, hogy senki még csak fel sem figyelt ránk. Ha úgy volt az utca közepén csókolóztunk és mindenhova kézen fogva mentünk.

De mint minden jónak ennek a hétnek is lassan a végére érünk. Fáj bele gondolnom, hogy holnap újra az esős Londonba leszünk és megint minden kezdődik előröl. De legalább képeim maradnak és emlékeim amiket senki nem vehet el tőlem.

- Jó reggelt Cami. – suttogta csendesen Liam én pedig mosolyogva nyitottam ki a szemeimet és találtam szembe magam a vigyorgó arcával és egy tálcát tartott maga előtt.

Két tányér volt rajta azon pedig egy bőséges reggeli pihent mellette pedig egy vörös rózsa. Elérzékenyülve néztem a meghatottságtól. Ágyba hozta a reggelit nekem! Mindig is tudtam, hogy ad a romantikára, de hogy ennyire.

- Ez most komoly? Képes voltál csak azért korán felkelni, hogy reggelit hozz nekem az ágyba? – kérdeztem csodálkozva és szorosan megöleltem.

- Számomra ez nem volt gond, ugyanis érted bármire képes vagyok. – mosolyogta és a homlokomra nyomott egy puszit.

Majd vissza mászott mellém az ágyra és elkezdtünk reggelizni.

- És mit csinálunk ma? Ez az utolsó napunk mikor úgy lehetünk együtt, hogy nem kell titkolóznunk. – mondtam szomorkásan és ez miatt a reggeli sem tudott annyira ízleni.

Miért kell ilyen hamar véget érnie mindennek? Bárcsak örökre itt maradhatnánk és soha többet nem kellene vissza mennünk Londonba. Pedig tudom, hogy ilyen még csak gondolkoznom se szabadna mivel ott van mind kettőnk élete. Neki ott van a banda ráadásul nem csak együtt énekelnek hanem a barátai is. Nem hagyhatja őket csak úgy cserbe miattam. Én pedig néhány hónap múlva érettségizni fogok és el kell döntenem, hogy mi lesz velem azután.

- Gondoltam lemehetnénk a partra aztán elmehetnénk sétálni. Ó és estére egy különös programot terveztem így zárás képen. – mesélte a programot amivel én tökéletesen meg voltam elégedve.

Viszont már megint titkos meglepetést tervez amiket én általában mindig imádok, csak az a gond, hogy alig bírom kivárni. De most mégsem vártam annyira mivel az lesz az utolsó, hogy ketten lehetünk titkolózás nélkül.

- Hm, jól hangzik. – vigyorogtam majd mind ketten szótlanul befejeztük a reggelinket.

Mikor végeztünk én elfoglaltam a fürdőszobát ugyanis Liam nyugodtan öltözhetett a szobánkba is. Nekem több térre van szükségem mint neki.

Mivel itt iszonyat meleg van ezért már szinte nem nagyon törődök az öltözködéssel. Ezért felvettem a bikinimet és egy rövid farmer nadrágot majd a hajam felkötöttem és már kész is voltam. Eddig minden nap normálisan felöltöztem viszont észre vettem, hogy az emberek úgy néznek rám mint egy normáltalanra. Aztán végre tegnap rájöttem arra, hogy Ők szinte mindenhova fürdőruhában járnak.

Vigyorogva hagytam el a fürdőszobát, Liam pedig érdeklődve fordult felém, de mikor meglátott kiesett a telefon a kezéből a szája pedig tátva maradt.

- Mi van rajtad? – kérdezte és nehezen tudott megszólalni. Viccesen nézett ki.

- Bikini! Ha nem vetted volna észre itt mindenki így járkál az utcákon. Ráadásul eddig rám mindenki úgy nézett mint egy ütődöttre. – magyaráztam Ő pedig csak hatalmasokat nyelt.

- De így Te nem járkálhatsz ugyanis nem fogom engedni, hogy a pasik csorgassák utánad a nyálukat mivel azt csak én csinálhatom. – mondta úgy mint aki teljesen felmérgedt rám, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.

Hangosan felnevettem majd Ő is követte a példám és közelebb jött megfogtuk egymás kezét és úgy indultunk el.

Végül aztán ez a jókedv kihatott az egész napunkra. A parton nem is voltunk igen sokat mivel rengeteg turista volt és féltünk attól, hogy esetleg valaki felismeri. Ezért inkább úgy gondoltuk, hogy elmegyünk sétálni a városba.

Persze szokás szerint rengeteg képet csináltuk, végül pedig a sok nevetésbe és hülyéskedésbe annyira kifáradtunk, hogy megálltunk egy parkba és letelepedtünk egy padra.

- Nézd milyen aranyos kutyák. – mutattam egy pontra ahol tényleg tele volt kutyákkal. Gondolkodás nélkül felpattant és már mentem is körülnézni. Tudni illik én nagy állat barát vagyok, csak hát a nővérem miatt soha nem tarthattam mivel Ő utálja Őket.

Mikor oda értem kis híján elsírtam magam mivel annyira aranyosak voltak ráadásul akár melyiket örökbe lehetett fogadni mivel azért voltak itt.

Liam jóval lemaradt tőlem, de mikor újra feltűnt egy édes fehér kutyust tartott a kezei között közben pedig mosolyogva simogatta a buksiját.

- Jaj de édes. – futottam felé és én is megsimogattam az pedig boldogan nyalta a kezem. Tényleg ez volt az összes közül a legaranyosabb.

- Jó választás! Ő tud a legjobban hízelegni és ezért mindenkinek hamar a szívébe lopja magát. – jött oda egy eladó mikor én átvettem Liamtől aki csak nagy nehezen adta oda. – Örökbe szeretnék fogadni?

- Sajnos nem lehet mivel van egy nővérem és nem örülne neki ha csak úgy haza állítanák egy kutyával. Meg aztán nem is ide valósiak vagyunk. – mondtam csalódottan és letettem a kutyust aki leült a lábam mellé.

- De Cam miért? Hisz nyugodtan nálam is lehet. – láttam rajta, hogy nagyon is kell neki úgy ahogy nekem is.

- Liam megviselné az út. Meg aztán tudod milyen Danielle is. – mondtam és egy fokkal feljebb emeltem a hangom.

- Igazad van. – sóhajtott fel majd szomorkásan tovább álltunk.

•••

- Hova megyünk ilyen sötétben? –kérdeztem kíváncsian mikor Liam maga után húzva rótta velem a sötét utcákat és meg sem állt egészen addig míg el nem értük a tengerpartot. De még ott sem állt meg. Tovább húzott a homokon keresztül majd egyszer csak megpillantottam egy pokrócot körülötte pedig gyertyák voltak. Szóval ezt tervezte egész nap. – Liam ez gyönyörű! – mondtam és megöleltem majd letelepedtünk és Ő magához húzott és a csillagokat kezdtük el nézegetni. – Nem akarok haza menni.

- Én sem. – sóhajtotta majd lassan kifújta a levegőt. – Ha tehetném örökre itt maradnák veled. – mondta és egy forró csókot nyomott az ajkaimra.

- Soha nem fogom elfelejteni ezt az egy hetet. – néztem rá csillogó tekintettel.

- Akár mi is lesz ezután tudd, hogy én örökre szeretni foglak. – simogatta az arcom én pedig éreztem, hogy egy könnycsepp csordul le az arcomon Ő pedig gyengéden letörölte.

Milyen olyan nehéz a szerelem? Miért nem lehetek azzal akit tényleg szeretek. Miért kell Justinnal lennem? Miért? Én is ugyan olyan ember vagyok akinek kijár a boldogság. De én eddig mindig csak szenvedtem. Az én életem egy szívás…

20

Sziasztok. Itt a napi friss rész és gondoltam szólok hogy már 5 rész van hátra, de utána rögtön felteszem a Louisos novellát mivel tegnap sikeresen befejeztem :D

Boldog vagyok és most igazából!

Életem legjobb döntése volt mikor bele egyeztem abba, hogy Liammel elmegyek egy hétre. Igaz még mindig nem mondta meg, hogy hova de bízok benne. Őszintém megmondva vele még a világ végére is képes lennék elmenni. Az a lényeg, hogy vele leszek és nem kell titkolóznunk.

Igazából eleinte még egy kicsit féltem ugyanis fogalmam se volt róla, hogy mit fogok mondani Justinnak és Daninak. Igaz az utóbbit úgysem nagyon fogja érdekelni, hogy hol leszek…de Justin már nehezebb eset.

Végül aztán arra a döntésre jutottam, hogy nem szólok neki semmit. Csendben lelépek és ha hívni fog nem veszem fel neki a telefont.

Daniellenek pedig azt mondtam, hogy a sulitól megyünk kirándulni. Meg sem lepődtem rajta, hogy egy perc múlva azt kérdezte, hogy mit beszélek.

Elég könnyen ment az egész és most pedig épp pakolok ugyanis Liam kikötötte, hogy kora reggel mennyek a London Eye elé.

Fogalmam sincs, hogy gondolta ezt az egészet. Ő még mindig sztár és mindenhová lesifotósok követik. Mi lesz akkor ha meglátnak engem vele és nem a nővéremet? Nem akarok lebukni. De nem érdekel. Lesz ami lesz!

•••

Reggel kómás fejjel mentem a sötét utcákon ugyanis még a Nap sem kelt fel. Alig találkoztam emberekkel. Mondjuk még jó, hisz kicsit sem nézhetek ki hülyén egy hatalmas bőrönddel. Ráadásul még így rengetek cuccom otthon maradt. Most ne higgyetek egy divatmániás libának. Csak azért hoztam magammal ennyire ruhát mivel nem tudom, hogy mit tervez. Hisz November van. Lehet olyan helyre megyünk ahol már hó van, viszont az is lehet, hogy egy tengerpartot választott. Viszont én annak is örülnék ha Nagy-Britanniában maradnánk.

Mikor végre a London Eyehez értem végre kivilágosodott és alig vártam, hogy valahova ülhessek le. Nem volt jó ötlet gyalog neki vágni ennyi cuccal. De hát gördeszkával mégsem jöhettem.

Épp le akartam ülni egy padra ugyanis Liamnek színét sem láttam. Volt egy sejtésem, hogy szegényke elaludt. Pedig az Ő ötlete volta korán indulás.

A seggem épp, hogy csak érintette a hideg padot mikor egy kapucnis, napszemüveges srác ült le mellém. Nem szólt semmit csak kényelmesen elhelyezkedett és összekulcsolta a kezet.

- Szép próbálkozás volt Liam. – vigyorogtam Ő pedig csodálkozva az orrára húzta sötét szemüvegét.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – kérdezte elképedve én pedig csak büszkén kihúztam magam.

- Már ismerem az egész arcod mimikáját mellesleg a szeplődről a nyakadon. – kuncogtam és a nyakra mutattam.

Egész testén az a pöttyöt bírtam a legjobban. Olyan aranyos volt vele, de komolyan. És tényleg arról szoktam mindig megismerni mivel szinte senkinek nincs olyan jellegzetes helyen.

- Imádlak. – mondta és egy gyors csókot nyomott a számra majd felhúzott a padról és elindultunk az autója felé.

- Most már elmondod, hogy hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian.

- A reptérre. – válaszolta szűkszavúan.

Igazából nem elégedtem meg a válaszával, de nem kíváncsiskodtam tovább. Ha már ennyit kibírtam.

A reptérre viszonylag hamar megérkeztünk, de fura mód nem oda mentünk ahol a menetrend szerinti járatok indultak helyette egy teljesen más helyre. Nem kellett sokat gondolkoznom rajta, hogy magángéppel megyünk.

- Tudom fura ez az egész, de nem akarok kockáztatni, hogy valaki rájöjjön ugyanis csak a srácok tudnak róla. – mondta mikor már a gépen ültünk és felszálltunk.

Igazából nem hibáztattam érte, hisz szupersztár és szinte alig van magánélete.

- Semmi baj. Megértem. – simogattam meg a kezét majd hatalmasokat pislogtam. – Szóóóval most már elmondod, hogy hova megyünk? – próbálkoztam be ismét , bűbájos hangon.

- Aki kíváncsi az hamar megöregszik. – öltötte ki rám a nyelvét én pedig bevágtam a durcást  Ő pedig ezen hangosan felnevetett. Nem bírtam muszáj volt vele nevetnem.

Az út további része ugyan így telt. Nevettünk a semmiségeken önfeledten. Boldogok voltunk, hogy együtt lehetünk.

Aztán végre leszálltunk. Kíváncsian néztem ki a taxiból majd mikor elhagytuk a repteret az szemem megakadt a táblán. Spanyolország, Costa Rica. Liam a kedvenc országomba hozott!

- Costa Rica? Honnan tudtad, hogy imádom Spanyolországot? – néztem rá és szinte már elsírtam magam.

Ezt nem hiszem el. Egy csapásra minden álmom teljesül. Örök életemben azt akartam, hogy egyszer itt legyen az esküvőm. Imádom a spanyol tengerpartot és az embereket is.

- Tudom, Brazíliának jobban örültél volna, de ott sajnos tele van rajongókkal. Niall pedig kinyomozta, hogy Costa Ricában alig ismerik a bandát. Szóval bíztam benne, hogy ez is megteszi. – karolt át én pedig hozzá bújtam. – Ó és az utolsó kérdésedre pedig a válasz: Elolvastam az egyik házi dolgozatodat ahol a kedvenc országotokról kellett írnotok.

Halványan elpirultam mikor ezt mondta. Soha nem jöttem volna rá, hogy elolvasta. Nem haragszom rá mivel biztos meglátta az asztalomon meg amúgy sem titkolok előtte semmit.

- Nem érdekel, hogy hol vagyunk. Az a lényeg, hogy veled lehetek egy egész hétig. – mondtam egy apró mosoly kíséretében majd egy lágy csókot leheltem az ajkaira, pont akkor mikor megállt a taxi gondolom a szállodánk előtt.

Minden tele volt pálmafákkal és különböző egzotikus növényekkel. Alig vagyunk itt néhány órája, de én máris imádom.

Viszont akkor is félek attól, hogy mi lesz akkor ha itt is megtalálnak a paparazzik.

- Liam és mi van a sajtóval? Biztos, hogy nem lesz gondod belőle? – kérdeztem aggódva Ő pedig megtorpant pont a recepció előtt és szembe fordult velem.

- Itt a kutyát sem érdekli, hogy én vagyok Liam Payne a One Directionból. – mondta komoran engem pedig ez a mondata megnyugtatott.

Ő tudja, hogy hogyan kell normálisan élni az életét úgy, hogy senki ne jöjjön rá. - Nyugi Cam! Azért jöttünk ide, hogy szórakozzunk és, hogy kettesben legyünk. – simított végig az arcomon.

- Tudom. Csak olyan hihetetlen ez az egész. – mosolyodtam el. – Veled, itt és úgy, hogy senkit nem érdekel, hogy  mit csinálunk…

- Ezért kell kiélveznünk minden pillanatát. – vigyorogta és csak most tűnt fel, hogy már a szobánk előtt vagyunk.

Mielőtt szólhattam volna a karja közé kapott és úgy vitt be én pedig csak nevettem majd ledobott az ágyra és felém tornyosult majd csókokkal temette be az egész arcom és nyakam.

Azt hiszem nagyon is élvezni fogom ezt a hetet sőt az sem érdekelne most ha a világ megtudná…

19

Sziasztok! Örülök neki, hogy ennyien várjátok már a novelláimat :D A részről pedig annyit, hogy ez most inkább Justin központú ugyanis elég sok minden fog kiderülni róla :P De nem lövöm le a poént szóval tessék olvasni és komizni...

Komolyan beszél?!

A buli után napokig nem hallottam Justin felől ugyanis még csak suliba sem jött, arról pedig fogalmam sincs, hogy hol lakik. Valahogy azt még eddig elfelejtette velem közölni.

Milyen különös. Ő mindenről tudni akar ami velem történik. Kívülről tudja az órarendem, azt hogy mikor járok haza, mit csinálok a szabadidőmbe és még sorolhatnám.

És én mit tudok róla? Az ég világon szinte semmit. Ha a szüleiről kérdezem valami oknál fogva mindig eltereli a témát. Ha megkérdem, hogy mit csinál mikor nincs velem azt mondja, hogy alszik. Na persze! Hülyével bevetetheti de nem velem. Annyit egy normális ember nem alhat.

Szóval ebből az egészből azt vettem le, hogy a drágaságom szépen a szemembe hazudik. Igazából még nem vagyok teljesen biztos benne, csak már túl feltűnően csinálja. Fogalmam sincs, hogy miért kell előttem titkolóznia.

De ami még ennél is jobban zavar, az a féltékenységi mániája. Jó tudom és be is ismerem, hogy megcsalom, de Ő erről nem tud. És még csak észre sem lehet venni rajtam. Szóval még csak oka sincs, hogy ilyen hisztiket csapjon.

•••

Nagy sokára pénteken aztán végre eltolta a seggét az iskolába. Mikor kicsöngettek az utolsó óráról rögtön a szekrényéhez mentem, hogy ne tudjon lelépni úgy, hogy én ne tudjak róla.

Már tele van vele a hócipőm és ezt most meg is fogom neki mondani. Vagy leállítsa magát és újra normális lesz, vagy köztünk mindennek vége.

- Szia Justin. – álltam a szekrénye mellé és a kezeimet összekulcsoltam a melleim alatt.

- Öh szia Cam. Tudom most haragszol amiért nem adtam életjelet magamról…- kezdett el magyarázkodni és göndör hajába túrt.

Legalább tudja, hogy milyen paraszt a viselkedése mostanában. Bezzeg most milyen kedvesen tud velem beszélgetni. Szóval most már jó barátnő vagyok és már nem is használom ki?

- Gondoltam elmehetnénk délután valahova ugyanis kettesben szeretnék beszélgetni veled. – szakítottam félbe kicsit sem kedves hangnemben.

- Oké. – bólintott és egymás mellett haladva elhagytuk az iskolát. Persze rögtön megfogta a kezem amit én hagytam is csak, hogy ne értse megint félre a helyzetet. De közben jól elszidtam.

Egy csendes kávézót választottunk, hogy tudjunk nyugodtan beszélgetni. Szembe ültem vele és leadtuk a rendelést majd csend telepedett ránk. Hamar meguntam szóval jobbnak láttam ha bele is kezdek.

- Ahogy elnézem nem emlékszel arra, hogy mit mondtál a buliban. – tértem rögtön a lényegre.

- De, sajnos igen és nagyon sajnálom is. Csak hát tudod, hogy milyen vagyok mikor részeg vagyok. – mentegetőzött, de engem nem hatott meg. Akkor minek iszik ha nem bírja?

- Tudod még rámondanám azt, hogy semmi gond, csak neked nem ez az első húzásod. Már az agyamra megy az örökös féltékenységed. Justin ha így folytatod tovább…

- Várjunk csak Te most dobni akarsz…engem? – kérdezte majd hangosan gúnyosan felnevetett. Megrémített ez a viselkedése. – Az sajnos nem fog össze jönni ugyanis mindig én mondom ki az utolsó szót. És én még veled akarok lenni.

- Miről beszélsz? Nem láncolhatsz magadhoz. Arra nem gondolsz, hogy akkor csak kihasználnál? – esküszöm hirtelen nem az a Justin ült velem szembe aki a barátom. Ez most olyan mint egy őrült.

- Jaj Cam. Félre érted a helyzetet. Nekem Te kellesz és ez így is marad.

- Mi van akkor ha már én nem szeretlek?- húztam fel a szemöldököm.

- Emlékezz vissza Rose Hiltonra. – vont vállat egyszerűen. – Csak a te halálod még durvább lenne ha megtudnám, hogy megcsaltál. Ugyanis akkor nem csak te hanem az új szerelmednek is annyi lenne.

Hatalmasokat pislogtam mikor ezek a mondatok elhagyták a száját. Ezt nem hiszem el megfenyegetett sőt szerintem azt is sejti, hogy mi van köztem és Liam között. És még képes lenne ölni is csak, hogy neki jó legyen. Te jó ég mibe keveredtem!

•••

Hetek teltek el a Justinnal való beszélgetésem után és ezután persze úgy viselkedett velem mintha semmi nem történt volna és én is. Azonban én nem is magamat féltettem hanem Liamet. Az nem bírnám elviselni ha miattam történne valami baja. Ha kell inkább lemondok róla csak ne történjen vele semmi.

Az egyik nap mikor haza mentem a suliból Danielle és Liam voltak otthon. Inkább nem néztem rájuk helyette szó nélkül bementem a szobámba és az ágyamra vetettem magam majd a tenyerembe temettem az arcom. Nem bírom. Rettegek Justintól, de egyszerűen nem tudom elviselni azt, hogy Danielle csókolja helyettem Liamet.

Nyitódott az ajtó majd Liam jelent meg és gyorsan bezárta maga után majd elindult felém és megcsókolt.

- Mit csinálsz? Danielle otthon van. – pattantam fel és fordítottam el a fejem még ha fájt is.

- Nem érdekel. Nem bírom már nélküled Cam! Egyszerűen már bele őrülök, hogy nem csókolhatlak meg ott ahol akarlak. Azt akarom, hogy az egész világ megtudja mennyire szeretlek. – nézett a szemeim közé és tényleg látszott rajta, hogy szomorú.

- Az soha nem fog össze jönni. – mondtam csendesen és a cipőmet kezdtem el kémlelni. – Szakítani akartam Justinnal, de Ő szó szerint megfenyegetett. Azt mondta ha megtudja, hogy megcsalom nem csak engem intéz el hanem azt is akit szeretek. Liam én abba bele halnák ha valami bajod lenne. – egy könnycsepp csordult le az arcomon Ő pedig letörölte és szorosan magához húzott közben pedig a hátamat simogatta.

- Én is felhoztam Daniellenek a témát. Rettentően kiakadt és azt mondta ha meg merem csinálni befeketít a sajtó előtt, hogy terhes lett tőlem és, hogy én mondtam azt neki, hogy vetesse el a gyereket. – suttogta alig hallhatóan.

- Akkor most mi lesz? Én szeretlek, de nem akarom, hogy bajod legyen miattam. – néztem a szemei közé.

- Mi lenne akkor ha néhány napra elmennék csak ketten? – húzódott el tőlem a szemei pedig felcsillantak.

Nem is lenne olyan rossz ötlet, de mint mondanánk Justinnak és Daninak?

- Azt akarod, hogy szökjünk el ketten? – kérdeztem egy apró mosoly kíséretében.

- Hát a srácok tudnának róla. – vont vállat egyszerűen. – Gondolj bele néhány napig senki előtt nem kellene titkolóznunk. Akkor csókolózhatnánk amikor akarunk, oda mehetnénk kézen fogva ahova akarunk…

Hízelgő ajánlat…hülye lennék ha vissza utasítanám.

- Benne vagyok. – nevettem el magam Ő pedig még egy gyors csókot nyomott az ajkamra majd gyorsan kiment a szobámból, hogy ne legyen feltűnő a nővéremnek…